És egyszer csak... végleg búcsút intettünk Carrie Bradshaw-nak: ezt gondoljuk a Szex és New York rebootjáról

A millenniál generáció tagjaként olyan főhősnők mellett „nőttem fel”, mint Helen Fielding ikonikussá vált szinglije, Bridget Jones, aki megtanított minket arra, hogy az igazi a hibáinkkal együtt szeret minket, úgy, ahogy vagyunk; a Szívek szállodája könyvmolya, Rory Gilmore, aki kitűzött magának egy karrierutat, és mindent megtett azért, hogy megvalósítsa azt; a Jóbarátok Rachel Greenje, aki nem félt hátat fordítani annak, ami biztonságot nyújtott volna neki, és fejest ugrott egy olyan fejezetbe, amelyben ugyan érték csalódások és kudarcok, mégis igazán boldoggá tették őt. És persze ott volt nekünk, nekem a Szex és New York (Sex and the City) főszereplője, Carrie Bradshaw (Candace Bushnell újságíró, szerző alteregója), aki mellett sokat tanulhattunk párkapcsolatokról, barátságokról – és igen, arról, hogy nőként ma sem egyszerű feladat kifejezni, felvállalni, mit várunk a partnerünktől, akár az ágyban.

forrás: Getty Images

A Szex és New York most is a világ egyik legnépszerűbb sorozata, annak ellenére, hogy ma már nem vagyunk elfogultak vele.

Múlnak az évek, velük együtt a példaképeink is?

De akármennyire is örülök annak, hogy akkor és ott Carrie Bradshaw, Samantha Jones (Kim Cattrall), Charlotte York (Kristin Davis) és Miranda Hobbes (Cynthia Nixon) berobbantak a köztudatba, az életünkbe, ahogyan egyre idősebb lettem, már észrevettem a hibáikat is – és igen, tagadhatatlan, hogy abból nem kevés volt. Most, harmincasként már látom, az 1998-ban debütáló sorozat ugyan szókimondó volt, de közben előítéletes is, a sisterhood fogalmát pedig inkább csak a felszínen kapargatta.

Persze, Charlotte a széria egy pontján kijelentette, lehetnének egymás lelki társai a férfiak helyett, de ha brutálisan őszinték vagyunk, többször is megbuktak a barátság-teszten: Carrie hajlamos volt az aktuális pasiját választani a BFF-jei helyett, és gyakran ítélkeztek a másik nézőpontja felett. Sarah Jessica Parker hősnője ugyan az egyedülálló nők példaképévé vált, de igazából képtelen volt arra, hogy EGYEDÜL élvezze az életet, a szingliséget a magánnyal azonosította -pedig ez aligha inspiráló üzenet.

forrás: Ron Galella, Ltd./Getty Images

Sarah Jessica Parker közel harminc évet töltött ikonikus szerepével, Carrie Bradshaw-val.

Négyből három lett, maradhat?

Carrie, Samantha, Charlotte és Miranda egymás után több esélyt is kaptak arra, hogy kijavítsák a hat évadot megélt sorozat hibáit: a széria 2004-es fináléját követően két filmet is leforgattak, az elsőt 2008-ban, a másodikat 2010-ben mutatták be, sőt, egy harmadikat is terveztek, ami végül sohasem készült el. Nem is baj, mert a Szex és New York valahogy nem működött a mozivásznon, hiába tért mondott rá igent az összes főszereplő.

Ráadásul ezután a Samanthát alakító Kim Cattrall kicsekkolt a társaságból: nem titkolta tovább, hogy leszámolt az őt ismertté tévő karakterrel, és Sarah Jessica Parkerrel is, akivel megromlott a viszonya az évek során. „Nem öltem meg Samanthát! Én szabadon engedtem őt” – nyilatkozta a színésznő, amikor a kilépése miatt kritizálták, na meg azért, hogy nem volt hajlandó elvállalni a Szex és New York rebootjában való szereplést.

forrás: James Devaney/Getty Images

Sarah Jessica Parker, Kristin Davis és Cynthia Nixon az És egyszer csak... forgatásán.

És egyszer csak... Carrie visszatérése olyan ígéretesnek tűnt!

Nem akarok hazudni, ÓRIÁSI elvárásaim voltak az És egyszer csak… (And Just Like That...) reboottal kapcsolatban: és nem csak azért, mert a koronavírus-járvány megszámlálhatatlanadik hullámja alatt mutatták be, amikor tényleg örültünk mindennek, ami egy kicsit kiszakít minket a valóságból. Bíztam benne, hogy végre korrigálják, amit az eredeti széria elrontott, és kitörlik a fejemből a filmek bugyutaságát is – akármennyire is elfogulatlan akartam lenni velük, képtelenség lenne. Már bánom, hogy azt hittem, visszatér az a bizonyos régi varázs a képernyőkre, így még nagyobbat csalódtam a sorozatban. Mr. Big (Chris Noth) halálával van, aki egyetért, van aki nem.

A Charlotte-hoz hasonlóan rendíthetetlenül romantikus énem utálta, hogy ezzel kezdődött a sorozat, a realista részem viszont tudta, az alkotóknak egyszerűen nem volt más választásuk, ahogyan Helen Fieldingnek sem, amikor megölte Bridget Jones szerelmét, Mark Darcyt. Mert Bridget és Carrie szingli hősnőkként égtek be az agyunkba: nem írhatnak könyveket, szériákat arról, hogy boldogan élnek, míg meg nem haltak, és hiteltelen lenne az is, ha MEGINT szakítanának a Nagy Ővel, akivel akár éveken át küzdöttek azért, hogy végre révbe érjenek, és egészséges legyen a kapcsolatuk. Szóval akár tetszik, akár nem, özveggyé kellett válniuk, már csak azért is, mert ezáltal egy egyébként érdekes alaphangot adnak a sztorinak: olyan kérdésről beszélhetnek, ami ma is inkább tabu a köztudatban. Méghozzá arról, hogy milyen ötven felett, a párunk elvesztése után újra randizni.

És egyszer csak... beletört a Manolo Blahnikja sarka a folytatásba.

Bridgettel ellentétben ráadásul Carrie mellett adott lett volna két másik erős női karakter, Charlotte és Miranda, akik az ötvenes, hatvanas nőket érintő tabukat ledönthették volna – és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy új karakterek is érkeztek a történetbe, mint Seema (Sarita Choudhury), Lisa Todd Wexley (Nicole Ari Parker) vagy Dr. Nya Wallace (Karen Pittman) is, de sajnos egyiküknek sem sikerült igazán belopnia magát a szívünkbe. Igen, a sorozat szereplőgárdája sokszínűbbé vált általuk, mint az eredeti szériában (amit rengeteg kritika ért emiatt), de valahogy senkinek sem sikerült olyan sztorit írni, ami tanulságossá válhatott volna számunkra.

A próbálkozás megvolt, ezt nem vitatjuk, hiszen a három évad során szóba került többek között a vetélés, a coming out, a válás, a gyász, a rákkal való megküzdés, a szivárványcsaládok, az alkoholizmus, a munka világába való visszatérés, az újrakezdés kérdése is, de egyetlen témában sem mertek igazán elmélyülni az alkotók – és egyszer csak borzasztóan sekélyessé vált a sorozat. Olyasvalamivé, amit már sokszor „csak háttérzajként” néztem meg, untam, szidtam. Hogy miért nem hagytam mégis abba? Talán megszokásból, de lehet, hogy azért, mert reménykedtem, ENNYIRE mégsem tehetik tönkre a Szex és New York örökségét, és előbb-utóbb rátalálnak Carrie új hangjára.

forrás: James Devaney/Getty

Sarah Jessica Parker és John Corbett az És egyszer csak... harmadik évadjának forgatásán

Mert a rebootban mintha elfelejtette volna, ki is volt ő huszon-, harmincévesen, és legfőképpen azt, hogy a rovata a SZEXRŐL szólt: zavarba jött például akkor, mikor arra kérik, olvasson be egy hüvelykúp-reklámot a podcastjében, merthát haladt a korral, és cikkek helyett már a mikrofon mögül osztotta meg a véleményét. De ugyanígy kényelmetlen volt neki az is, hogy a régi-új pasijával Aidan Shaw-val (John Corbett) telefonszexeljen, ami amúgy már csak azért is fura, mert az eredeti szériában pontosan ő volt az, aki többször is megtette ugyanezt Mr. Biggel – és akkor Carrie képviselte a kérdésben a haladó szellemet a barátnőivel szemben. (Illetve nem árt megjegyezni, hogy a kutatások szerint a nők jelentős része éppen negyven felett érzi magát sokkal felszabadultabbnak a szexuális életében.)

Hosszasan sorolhatnám, miben mondott ellen a reboot a korábbi hat évadnak, de felesleges lenne, mert nem is ez a legnagyobb baj vele. Hanem az, hogy három szezonon át szinte nem szólt semmiről, ha mégis, azt kívántam, bár ne lett volna így: kiemelt storyline volt, hogy Carrie udvarában patkányok jelentek meg, hogy Seema a pasija miatt alternatív izzadásgátlót használt, de az nem vált be neki, amire egy fontos üzleti megbeszélés előtt jött rá, hogy Miranda barátnőjének kutyáját meg kellett műteni és a forgatókönyvírók még arra sem figyeltek, hogy Lisa apját kétszer is megölték a történet szerint. De ez már csak a Manolo Blahnik-cipők miatt fényesnek tűnő jéghegy csúcsa.

És Carrie boldogan él, míg meg nem hal?

Bár valószínűleg sosem fog kiderülni az igazság, a pletykák szerint az HBO kaszálta el a sorozatot a harmadik évad után, mert állítólag Michael Patrick King, a show alkotója, a színészek akár folytatták is volna – ezt igazolja az is, hogy több szálat látványosan nyitva hagytak a sztoriban. Hogy javult volna-e a színvonal idővel? Már sosem tudjuk meg, de nem is baj, mert minden szezonnal egyre inkább lerombolták bennünk azt, amit a Szex és New York adott nekik, majd végül SZÓ SZERINT a WC-n húzták le az egészet (Aki látta, sajnos érti!).

Ha az És egyszer csak… szereplői nem olyasvalakik lettek volna, akiket a múltban annyira kedveltem, hanem egészen más karakterek, néha, pár rész erejéig még élveztem is volna a szériát, de így csak azt maradt, hogy próbáljak úgy tenni, mintha a két sorozat egymástól független lenne. És örülök, hogy Carrie Bradshaw „kénytelen” lett végre, egyszer, életében talán először IGAZÁN egyedül maradni, ahelyett, hogy máris egy újabb férfiban kereste volna a boldogságot és önmagát.

Búcsúzásképpen elhoztuk neked a Szex és New York néhány kulisszatitkát!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!