2030-ra a 25-44 év közötti nők közel fele egyedülálló lesz: és ez kicsit sem ciki

Egy barátom írta ezt nekem, teljesen ártatlan hangsúllyal, legalábbis ő így gondolta. Én viszont percekig csak néztem a kijelzőt, újra és újra elolvastam az üzenetet, majd hangosan nevetni kezdtem. Nem azért, mert vicces volt, hanem mert döbbenetes. Megszoktam már az ítélkező megjegyzéseket idősebb rokonoktól. De arra nem számítottam, hogy valaki a saját generációmból egy poros tárgyként tekint rám, aki arra vár, hogy végre levegyék onnan. Tizenöt éve vagyok egyedül, mégpedig tudatos döntésből. Azt hittem, ő is úgy lát engem, ahogyan én magamat: magabiztos, kiegyensúlyozott nőként, aki jól van egyedül. Aki egyedül utazik a világ túlsó felére, délutánonként habfürdőt vesz, és keresztben alszik egy franciaágyon. De számára én nem ezt jelentettem. Hanem egy várótermet. Egy életet pauzén, amíg meg nem érkezik egy férfi, aki végre elindítja.

forrás: gettyimages

Pedig az igazság ennek pont az ellenkezője. Nincsenek kompromisszumkényszereim, senkinek nem kell megfelelnem, a saját időm felett rendelkezem. A becslések szerint 2030-ra a 25-44 év közötti nők közel fele egyedülálló lesz. Sokuk nem sodródik ebbe az állapotba, hanem választja. Mégis makacsul tartja magát az elképzelés, hogy a szingli nő valójában csak átmeneti állapotban van, és titokban egy férfira vár. Mintha az önálló élet nem lehetne teljes.

Anyaság, férfi nélkül is

Egy barátnőm például egyetemista korában kimondta, hogy férfi nélkül akar gyereket vállalni, akár donor segítségével. Nem kapcsolatot keresett, hanem anyaságot. Huszonévesen sokan furcsán néztek rá a csoporttársaim közül, ma viszont egyre többen választják ezt az utat. Bár a társadalmi megítélés még mindig gyakran kegyetlen, a számok mást mutatnak, ugyanis rohamosan nő azoknak a nőknek a száma, akik párkapcsolattól függetlenül vállalnak gyermeket.

A szingliség pszichológiája

A tudatosan egyedül élő emberek gyakran pszichológiailag gazdagabb életet élnek. Több tapasztalatot gyűjtenek, szabadabban hoznak döntéseket, és nem ritkán boldogabbak, mint azok, akik csak azért vannak kapcsolatban, mert így illik. A romantikus kapcsolat háttérbe szorítása nem érzelmi sivárságot jelent, hanem önrendelkezést. Azt, hogy valaki maga a saját élete középpontja.

forrás: gettyimages

Az ár, amit meg kell fizetni

Az önállóságnak azonban valódi, nagyon is kézzelfogható ára van. A szingli adó mindenhol jelen van, hiszen magasabb lakhatási költségek, nincs kivel megosztani a számlákat, nehezebb ingatlanhoz jutni. Sok nő ezért alternatív megoldásokat keres: barátokkal vásárol közös lakást, közösségekbe költözik, vagy tudatosan újradefiniálja, mit jelent számára az otthon és a biztonság. A társadalom mentálisan már kezd elfogadóbb lenni az egyedül élő nőkkel szemben, az intézményi támogatás azonban még mindig le van maradva. A rendszer továbbra is két keresőre, hagyományos családmodellre van szabva.

Egy elavult bélyeg

Egyes kultúrákban az egyedülálló nőket még mindig megbélyegzik. A maradék nő kifejezés nemcsak sértő, hanem mélyen romboló is, ami azt sugallja, hogy egy nő értéke a házassággal fogy el. Sokan azonban ma már tudatosan nem internalizálják ezeket az elvárásokat. Ha nem tisztelik azt a véleményt, miért engednék, hogy fájjon?

A választás

A házasság, a párkapcsolat, a család sokak számára valódi boldogságot jelent. De nem mindenkinek. És ettől senki nem kevesebb. Az a nő, aki nem akar kapcsolatot, nem kimaradt és nem is késett el, hanem csak másképp él, amihez joga van. És ha ez az út hív, akkor nem üres, poros polc vár ránk. Hanem szabadság. És szerintem ez így is nagyszerű jövőkép.

Vannak dolgok, amiket akkor csinálunk, ha egyedül vagyunk... Ha kíváncsi vagy, melyek ezek, akkor kattints a galériára!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!