"Beperlem az exem, mert elvesztegette a fiatal éveimet és mégse vett feleségül"

Ismersz olyan párost, akik hosszú éveket húztak le együtt, és mindenki azt hitte, hogy egyszer biztos egybekelnek? Talán tervben is volt, talán a pár női tagja várta már azt a bizonyos gyűrűt, talán meg is kapta... Aztán akár 10+ év után szakítottak, esküvő nélkül, majd a férfi szinte rögtön továbblépett, és a következő barátnő kezét majdnem azonnal megkérte, és el is vette őt? Ez valamiért nagyon gyakori: valaki, aki nem lépi meg ezt a hosszú távú kapcsolatában, a következővel szinte nem is vár.

Egyáltalán miért van ez?

Sokszor nem az előző kapcsolat rosszabb, hanem az illető nem állt még készen a házasságra, de az sem ritka, hogy valaki a hosszú kapcsolatból tanulja meg, mi az, ami hiányzik neki - és ez a valami jelen van az új szerelemnél. De tegyük hozzá, nagyon gyakran (mondhatni leggyakrabban) az időzítés is az ok: a pasi túl fiatalon ismerte meg az előző barátnőjét, 30 felett nagyobb a késztetés a lánykérésre, jobban a családalapítás kerül fókuszba a bulizás vagy karrierépítés helyett, és még sorolhatnánk.

De tudtad, hogy egyes országokban létező jelenség volt, hogy valaki egy ilyen "időhúzás" után bepereli az exét? Mert elvesztegette a nő fiatal éveit, azt állította, hogy lesz majd esküvő, hogy családot tervez vele, elkezdték szervezni a lagzit, pénzt öltek bele, majd végül mégis megszegte az ígéretét. Ezt hívják "breach of promise to marry”-nek (vagyis ígéret megszegése házasságra) és ez egy régi jogi fogalom, amely azt jelenti, hogy valaki perelheti a volt jegyesét, mert az visszavonta a házassági ígéretét. Tehát ha valaki ígéretet tett a házasságra, eljegyezte a párját, majd meggondolta magát és lefújta az esküvőt, a másik fél kártérítést követelhet anyagi és érzelmi sérelmek miatt.

Ez valójában még a 18-19. században alakult ki az angolszász jogrendszerekben (főleg az Egyesült Királyságban és az USA-ban). Akkoriban egy nő hírevét, társadalmi helyzetét vagy anyagi kilátásait komolyan rontotta, ha egy férfi elhagyta az eljegyzés után, megszegte az ígéretét és kilépett a kapcsolatból. A házasság „szerződésnek” számított, ezért a jog védte a nőt, aki kártérítést kérhetett (például elvesztett hozomány, esküvői költségek, megszégyenítés).

forrás: SATC/HBO Max

2025-ben ez így, ebben a formában nem feltétlenül létezik, ám egykor több országban is perelni lehetett az exet emiatt. De bizonyos államokban az USA-ban még ma is elvileg be lehet nyújtani ilyen keresetet: például Illinois, Észak-Karolina és Montana egyes pontjain napjainkban is létezik a „breach of promise to marry” kereseti lehetőség. Ilyenkor sokan azért perelnek, mert már pénzt öltek az esküvőbe, ami persze nem térül meg, hiszen a lagzi elmaradt, az előleget pedig vitték a szolgáltatók, sőt, pszichológiai sérelem miatt is előfordulnak perek. De tegyük azért hozzá, a bíróságok azonban ma már nagyon ritkán adnak helyt ezeknek, és ha mégis, akkor csak azért, mert valaki sok pénzt bukott el.

Mégis, ha böngészed a Redditet a témában, több olyan thread is létezik, melyben felmerül:

Hiába nincs mögötte jogi háttér, hiába "nem lehet megnyerni", többen is úgy érzik, hogy ez akkora csalódás, akkora átverés, hogy azt többféle úton-módon is büntetni kellene. Egy hosszú kapcsolatban az ember időt, energiát, érzelmet, sőt, identitást fektet be. Tervez, építkezik, így hát nem véletlen, hogy sokan úgy érzik, lemondtak más lehetőségekről, és végül még akár a gyerekvállalás lehetőségét is elvesztették. Amikor a másik fél kilép ennyi idő után, megannyi ígéretet követően, az nem csak szakítás, hanem egyfajta életprojekt-összeomlás.

Ezért tűnik logikusnak: ha anyagi kártérítést lehet kérni egy elmaradt üzlet miatt, miért ne lehetne egy elmaradt élet miatt is?

A „fiatal évek” pszichológiailag különösen értékesek, hiszen az identitás alakulásának, a családalapításnak, a karrierépítésnek az időszaka. Ha valaki 10+ év után elhagyja a párját, az a másikban valós veszteségérzetet kelt, nemcsak érzelmit, hanem életlehetőségit. "Hány bulit, randilehetőséget, közös baráti programot, utazást, karrierlehetőséget hagytam ki miatta?" - merül fel a kérdés.

A pereskedés gondolata sokszor nem bosszú, hanem kontrollvisszaszerzés. Aki elhagyatottnak érzi magát, gyakran keresi azt az eszközt, amivel újra igazságot szolgáltathat magának. A "beperlem, mert tönkretette az éveimet" gondolat valójában egy pszichológiai önvédelmi reakció:

A modern jog nem tud mit kezdeni az „elvesztegetett idő” fogalmával, mert az nem mérhető pénzben, kölcsönösen vállalt kockázat, és a szerelem nem szerződés. De a fájdalom attól még valós, és az, hogy a jog szerint semmi nem történt, miközben az élet szétomlott, nos... Ez az, ami miatt sokan perben gondolkodnak.

És mi történik, ha valaki kijelenti, hogy "vagy elveszel, vagy vége"? Hááát, ez:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!