Beleolvastam a férjem naplójába és olyan titokra derült fény, ami azóta is emészt

„A férjem és én már 5 éve házasok vagyunk. Összesen 10 éve ismerjük egymást és 3 évig randiztunk, mielőtt kimondtuk az igent. A házasságunk boldog volt, bár red flaggel indult, amit akkoriban ignoráltam”

„Amikor megkérte a kezem, arra számítottam, hogy egy szép nagy eljegyzési gyűrűt kapok majd, mivel jól keres és megteheti. Mindig elkényeztetett, drága ajándékokkal lepett meg, úgyhogy valami szépre számítottam aznap is. De Andrew ehelyett egy olcsó gyűrűvel jelent meg, és amikor látta a csalódott arcomat, annyit mondott, hogy úgysem tudom az anyagi javakat magammal vinni a sírba és többet érnek az érzései, mint bármi más, amit ad nekem.”

„Miután elolvastam a naplót, azt kívántam, bárcsak sosem néztem volna bele. Sokkolt, amit találtam. A szeretett férjem többször is leírta, hogy utál engem, sőt azt is, hogy mikor beteg voltam, abban reménykedett, hogy meghalok. Igen, volt egy nehéz időszakunk, ami heteken keresztül tartott, de azt gondoltam, hogy túl vagyunk rajta. Sosem akart bántani, sosem féltem tőle, egyszerűen csak rengeteget beszéltünk a bonyolult érzéseinkről. Ezek a bejegyzések is abban az időszakban készültek, egyébként a naplóból is egy olyan ember rajzolódott ki, akit én is megismertem és szerettem.”

„Megértem, hogy a férjemnek ki kellett engedni a fáradt gőzt, de még a legsötétebb pillanataimban sem álmodoztam a haláláról. Akkor kerültünk hullámvölgybe, amikor elkezdett zavarni, hogy egy másik nővel nagyon jó barátságba kerültek. Sosem csalt meg, de mégis ezek a sorok úgy hatnak, mint egy szerelmeslevél a másik nőnek... Most állandóan arra gondolok, hogy ez egészséges ventilálás volt-e és én reagálom túl, bár nem hiszem, hogy sok embernek vannak ilyen gondolatai. Hogy érezzem magam ezután biztonságban mellette?”