És egyszer csak… halálra untuk magunkat: A Sex and the City folytatásának új részei eddig csalódást okoztak a rajongóknak

Mielőtt bármilyen kritikát megfogalmaznék az új sorozattal kapcsolatban, meg kell gyónnom, hogy a hiányosságai és tökéletlensége ellenére nagyon szerettem és szeretem az eredeti Szex és New York-szériát. Egyáltalán nem gondolom, hogy minden rendben volt vele, de az biztos, hogy fontos és emlékezetes szerepet játszott a tinikoromban, és így 33 évesen is bármikor szívesen nézem meg bármelyik évadot, ha ki akarok kapcsolódni...

És ez még akkor is igaz, ha a 17 éves énemmel szemben most már szinte semmiben nem értek egyet Carrie-vel vagy a döntéseivel, ráadásul kifejezetten önzőnek és felelőtlennek tartom, aki kihasználja a pasijait és a legjobb barátnőit is. Említettem már, hogy attól még imádom a sorozatot, sőt, Carrie-t is? Talán ez az a furcsa „utálom, de akkor is imádom-kapcsolat”, ami a leginkább hiányzik a Szex és New York reboot sorozatából (And Just Like That, magyarul: És egyszer csak...).

Mert lehet, hogy nem mindig értettünk egyet az eredeti sorozatban történtekkel vagy a karakterek döntéseivel, de valami ott tartott, mert minden résznek volt egy erős cselekményszála, frappáns és VICCES párbeszédei, tabukat feszegető témái, ami miatt az ember ott maradt és megnézte az egész részt. Az új sorozatnál viszont azt érzem, hogy csak a beteges kíváncsiságom akadályozza meg, hogy ne nézzem végig azt a bizonyos epizódot, mert azt várom, hogy majd jobb lesz... De nem... Eddig legalább is nincs pozitív fejlődés, de hátha... (Tudom, a naivságom határtalan...)

Innentől kezdve vigyázat, mert SPOILER!

forrás: HBO

Sokat gondolkoztam, hogy mit írhatnék az És egyszer csak... első három részéről, és amíg ezen agyaltam, rájöttem, hogy a legtöbb jelenetre nem is emlékszem. Félreértés ne essék, az emlékező képességemmel az esetek többségében semmi probléma nincs, egyszerűen csak végignéztem három olyan epizódot, amiben összességében az ég világon semmi nem történt... És oké, az első rész a MET-gáláról szólt, ahol mindenki végső szettjét láthattuk, kivéve a többször félredobott, csak kiegészítőként funkcionáló meleg barátét nem (innen is puszilunk, Anthony!). Itt ráadásul az is kiderült, hogy Carrie Bradshaw az elmúlt 25 évben ugyanolyan maradt, hiszen nem kell neki a pasi, aki a heti egy „ottalvásnál" többet szeretne tőle, ami ismerős, hiszen Carrie minden elérhető pasit dobott régebben is, ez pedig az 50-es éveire sem változott meg. A második részből aztán megmaradt, hogy Charlotte legnagyobb problémája, hogy visszaszerezzen egy Chanel ruhát, amit a lánya eladott, hogy zongorát vehessen, aztán pedig írjon egy dalt arról, mennyire nehéz a felsőtízezer élete a Park Avenue-n (képzelj ide egy nagy adag szemforgatást), míg a harmadik részben Carrie mindenkinek azt hazudja, hogy koronavírusa van, hogy ne kelljen felolvasnia a könyvének azt a részét, amiben Mr. Big halálát taglalja... És igen, nagyjából ennyi lenne, és bár próbálom elnyomni magamban a dühöt, mégis azt érzem, hogy a legnagyobb ellenérzést kiváltó történetszálat nem hagyhatom ki a sorból, és muszáj róla beszélnem... Gondolom senkit nem lep meg, hogy Miranda és Che románcára gondolok, amit bárcsak örökre kitörölhetnék az agyamból... Mert hát hova lett az az erős, független, a munkájában kiváló Miranda Hobbes, akinek mindig, mindenről megvolt a határozott véleménye, aki nem szorult rá egyetlen párjára sem, akinek volt stílusa, karizmája, és aki szánakozva nézné a kapálózó, kétségbeesett, komplexusos és elveszett 56 éves énjét, aki az új sorozatban leginkább csak egy hosszantartó kapuzárási pánikon megy keresztül...

Talán a karma az, ami elvezetett idáig, hiszen érdekes módon Che pontosan úgy viselkedik Mirandával, ahogy annak idején Miranda viselkedett Steve-vel (akit a készítők szublimáltak, mintha soha nem is létezett volna). A tény pedig, hogy Miranda hátra hagyta a tinédzser fiát, a barátnőit, a karrierjét és mondhatni az egész életét valakiért, akit három perce ismer, egyáltalán nem vall a karakterre. A harmadik részben ráadásul tényleg megmutatkozik Che valódi énje, amikor ugyanis Miranda közli vele, hogy aggódik a fiáért és azonnal repülőre pattan miatta, Che kineveti, és arra buzdítja, hogy ne menjen el. Bár reménykedek benne, hogy Mirandánál ez volt az utolsó csepp, sajnos nem merem beleélni magam, a készítők ugyanis nem ismerik az eredeti sorozatot, és ezt nem csak Miranda karaktere miatt gondolom így... Egy konkrét jelenetben ugyanis Harry (Charlotte férje) kijelenti, hogy édesanyja 10 éve halt meg, egy igazi Szex és New York rajongó pedig erre azonnal rávágja, hogy nem igaz... Amikor ugyanis Charlotte és Harry összejöttek (20 éve!!!), Harry elmondta Charlotte-nak, hogy az édesanyja már halott...

Ha pedig a készítők sem ismerik tüzetesen a Szex és New York univerzumát oda-vissza, akkor mégis mire számítunk? Az eddig látottak alapján semmi jóra, persze ettől függetlenül akkor is meg fogom nézni a második évadot - még akkor is, ha minden rész után egy régi Szex és New York epizóddal kell regenerálódnom -, és csak azt fogom várni, hogy Samantha Jones karaktere végre újra felbukkanjon a képernyőn, még ha csak pár percre is!

Olvasnál még a témában? Akkor katt a galériára!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Ha pedig az eredeti sorozat rajongója vagy, akkor ezt se hagyd ki:

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!