4+1 ok, amiért jobb lett az életem, amióta macskám van

Tavaly érkezett hozzánk Bonifác (a barátainak csak Boni), a cuki sziámi fiú, aki miatt minden napunk vicces, vidám, és akit imádunk. És aki miatt már csak nem egy pár vagyunk, hanem egy kis család!

1) Kezdjük azzal, hogy minden egyes napom úgy indul, hogy nagyjából az ébresztő csörgése előtt 10 perccel valaki el kezd játszani a hajammal, majd kapok pár cicapuszit az orromra. Mennyivel jobb erre kelni, mint az idegesítő csörgésre, nem?

2) Soha nem maradok egy percre sem egyedül, mert valaki minden lépésemet kíséri, és egy pillanatra sem hagy magamra. A jobb lábam mellett jön folyton, ha pedig megállok, felágaskodik. Soha többé magány!

Boni es a reggeli kávé - ilyenkor meg ő; sincs a legjobb formájában!

3) Sokkal magasabb lett a fájdalomküszöböm, amióta velünk él. A kezem és nagyjából az egész testem tele van karmolásokkal, így egy bizonyos szintu fájdalmat megtanultam kizárni. Már az sem kottyan meg, amikor valaki az éjszaka közepén a tuéles fogaival a lábujjamba harap… csak úgy szórakozásból!

4) Bár még nincs gyerekem, biztosan szeretnék a jövőben. Így az valójában egy bemelegítés a gyereknevelésre, hogy egy cicát tanítok meg arra, hogy asztal tiltott terület, és lehetőleg ne szedje szét a lakásban található összes függönyt.

A legjobb dolog benne, hogy el sem lehet mondani, mennyire szeretem, és mennyire jó érzés tudni, hogy valaki ennyire viszont szeret engem! (Egy kis bocsánatkéréssel tartozom a szerelmemnek emiatt a kijelentés miatt, de így volt szép a lezárás.)

Az ártatlan cicaszemek

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!