Mindenkinek ajánlom: egy évig lemondtam a koffeinről, ez történt utána

Gimiben elég nagy koffeinfüggő vált belőlem, ami az egyetem alatt folytatódott (na jó, valójában már néhány évesen is belekortyoltam a szüleim kávéjába, mikor nem figyeltek, így nem ma kezdődött a szenvedélyem). A vizsgák miatt viszont egyre inkább növeltem az adagokat, a kávé mellett energiaitalt is rendszeresen fogyasztottam, ami akkor változott meg, amikor lediplomáztam. Az energiaitalt sikerült teljesen elengednem, a kávéval viszont még mindig hadilábon álltam egészen tavaly júliusig. Napi 4-5 csészényit gurítottam le, és nem egyszer jelzett az okosórám, hogy semmittevés közben is 120 fölé ugrott a pulzusom. Ekkor döntöttem el, hogy ideje változtatni ezen a szokáson, ami csak minden vagy semmit alapon fog működni, vagyis akkor, ha teljesen elfelejtem a fekete italt.

De ki számít függőnek?

• aki nem hagy ki egyetlen napot sem kávé nélkül
• ha mégis kimarad, a következőket produkálja: fejfájás, remegés, szédülés, ingerültség
• mindenféle italról és ételről képes lemondani, csak a kávéról nem

forrás: Unsplash/Nathan Dumlao

Nehéz kezdés

Az első hét volt a legnehezebb, már csak azért is, mert a párom minden reggelét kávéval indítja, ahogy én is így tettem hosszú éveken keresztül. Az illata ellenállhatatlan, az egyik legjobb számomra a világon, és az első reggelen tudatosítanom kellett, hogy ennyivel kell majd beérnem, ha kávéról van szó. A kávé viszont nemcsak egy ital volt az életemben, hanem egy olyan rituálé, ami a reggelekhez és a barátnős délutánokhoz ugyanúgy hozzátartozott.

Nemcsak lélekben volt kihívás erősnek maradni, de sajnos napokig szörnyű fejfájással küzdöttem, ami a koffeinmegvonás miatt alakulhatott ki. Így a kávét néhány napig mondhatni felváltotta a fájdalomcsillapító (nyugi, erre nem szoktam rá).

Hogy mi történt ezután, a galériából megtudhatod!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!