Béres Marcell: „Kíváncsiságomnak köszönhetem életem egyik legemlékezetesebb születésnapi ajándékát is, a lócitromot"

Az őszi-téli InStyle Men egyik fő témája a generációváltás és a generációs örökség aspektusait járja körül: tehetség mint családi hagyaték, a sportban, a színészetben vagy az üzleti életben. Kevesen tudnak hitelesebben beszélni a generációs örökség áldásairól, mint a lap címlapsztárja, Béres Marcell, hiszen a Béres Gyógyszergyárat a tulajdonos család immár harmadik generációs története szövi át. „A kíváncsiság, a kitartás és a bizalom mindenképpen egyfajta generációs örökség, talán nem tűnik túlzónak, ha azt mondom, a génjeinkben van” – avat be minket Marcell, milyen is születésétől kezdve, egy életen át a családi cégért, a családi cégben működni. Elmondása szerint a név nem elegendő, tudásával és tapasztalatával szeretne nyomot hagyni.

De Marcell a vele készült interjúban nemcsak erről beszélt, hanem arról is, hogy pontosan mikor körvonalazódott benne az, hogy váltja édesapját az elnöki poszton, és hogyan törekszik a munka-magánélet egyensúlyára.

Mikor fogalmazódott meg, hogy te legyél a Béres új elnöke? Már kamaszként is ezt az irányt vizionáltad?

„Fiam, egyszer te leszel az elnök, úgy készülj” – ilyen jellegű célzás, de még hasonló sem hangzott el soha nálunk. Csak a szüleim bátorítására emlékszem, hogy tegyük, amihez kedvet érzünk. Kamaszként még nem foglalkoztatott a karrierem, de nyilván nem véletlenül a fizika és a biológia került az érdeklődésem fókuszába. Gimnáziumi éveim végére ez sajnos elillant, így lettem biológus helyett közgazdász. Még a közgázra sem úgy jelentkeztem, mint aki tudja, hogy a Béres lesz a munkahelye, hanem azért, mert érdekelt. A mesterképzés idején fogalmazódott meg bennem, hogy már úgy válasszak szakirányt és külföldi munkahelyet is, hogy a Béreshez hasznos tapasztalatot gyűjtsek. Épp tíz éve csatlakoztam a vállalathoz, ahol az évek során igyekeztem több területet is megismerni, a controllingtól a készletgazdálkodáson át a marketingig. Szüleink kezdettől vezetőként dolgoznak a cégben, így a harmadik generáció esetében ez is újdonság, hogy mi igyekeztünk operatív oldalról is jobban beleásni magunkat a működésbe, így jobban megismertük a folyamatokat, a kollégákat. Ráadásul mi nővéremmel vagyunk az elsők a családunk részéről, akik gazdasági háttérrel érkeztünk a cégbe. Egy generációváltásra készülő családtag persze előmenetel szempontjából kivételezett, de számomra alapvető volt, hogy kellő alázattal olyan munkakörökben dolgozzak, ahol én is tanulok, egyszersmind valós értéket teremtek. Öt éve lettem innovációs igazgató és az igazgatóság tagja, tavaly óta pedig a Béres alelnöke. Nagyjából egy éve körvonalazódott annak időzítése, hogy idén ősszel váltom édesapámat az elnöki poszton. Ezzel párhuzamosan a nővérem átvette édesanyámtól a kommunikációs igazgatói feladatokat. A konkrét dátumot pedig az új vezérigazgatónk, Sipos Balázs belépéséhez igazítottuk. Szüleim a jövőben az igazgatóság tagjaiként bölcs tanácsaikkal támogatják munkánkat.

forrás: Ajkai Dávid

A munka-magánélet egyensúlya íratlan szabály a cég berkeiben?

A munka-magánélet egyensúlyát igyekszünk komolyan venni, erre odafigyelni. Hiszem azt, hogy ahogy egyéni szinten, vállalati szinten is hosszú távon így tartható fenn az egészséges, energikus és kreatív működés. Vezérigazgatónkkal egyetértésben valljuk, hogy a munkát kell minőségben elvégezni, de sosem ellenőriztük sem reggel, sem délután öt után, ki dolgozik még benn. Sőt, nemegyszer küldtem már haza kollégát, hogy várja a családja. A kisgyerekes szülők munkaidejét rugalmasan kezeljük. Ami engem illet, egy ideje a feleségemtől legfeljebb négyes osztályzatot kapnék erre, de törekszem rá, a saját egészségem és kiegyensúlyozottságom megőrzése miatt is. A jegyesoktatásunkon útravalóul azt kaptuk, hogy az életünkben a „fő projekt” mi ketten vagyunk egymásnak. Ha mostanában az extra munkaterhelés és kisgyerek mellett ezt nehéz is megvalósítani, a cél mindig előttünk lebeg. A családdal és a gyerekeinkkel töltött minőségi időt pedig azért is nagyon fontosnak tartom, mert szeretnénk, ha 30–35 év múlva családi vállalatunkat a negyedik generáció is átvenné. Ha nem is feltétlenül aktív vezetőként, de legalább egymással együttműködő, felelős tulajdonosokként. Ehhez pedig értékeink átadása mellett elengedhetetlen, hogy a Béres számukra is olyan jó tesó legyen, mint amilyen nekünk volt.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!