Benzinkutas (is) voltam, és ezért nem engedem, hogy a kutas töltsön benzint, olajat, ablakmosót a kocsimba!

Diákmunkásként elég sok mindent tapasztal az ember, szedtem le a rohadt hagymáról a külső héjakat (ha fényes a hagyma, nincs rajta a száraz külső héj, biztos lehetsz benne, hogy most is rohadásnak indult hagymával van dolgod), mostam tejeszacskóról körömlakklemosóval a dátumot, majd bélyegeztem felül, a kocka vajba nyomóbélyegzővel írt dátumot kisimítottam majd újradátumoztam, mégis a legdurvább az enyhén szagos virsli és párizsi pár órás ecetbe áztatása, majd szellőztetése utáni pultba rakása volt az, amitől a közértektől egy jó ideig elment a kedvem.

Dolgoztam cukormentes cukrászdában, ahol azt se tudta a tulaj, hogy az emberek életével játszik, hogy az íz kedvéért egy kis cukrot is tesz a műanyagízű édesítőhöz (innen pár nap után leléptem)… és balatoni sufniétteremben is, ahol az ásványvizes üvegbe csapból, szódagépből töltöttük a vizet. Légy nyugodt, ha nem előtted nyitja fel a pincér az üveget, ma sincs másképp.

forrás: Getty Images

Ha kell a zsebpénz-kiegészítés, sok furcsa munkát képes bevállalni az ember gyermeke... Bár a jobb lehetőségek sem sorakoznak túl hosszú sorban.

A benzinkutas diákmeló külön kategória. Jó pénz, könnyű munka, csak egy pöttyöt etikátlan.

Hogyan is zajlott a mutyi? Az üres flakonokat úgy kellett hátravinni, mintha szemetet dobnánk ki, de azokat ott újra kellett tölteni. Szerencsére „lelkiismeretes” volt a tulaj, így legalább azonos típusú olaj, illetve szélvédőmosó került a flakonokba, de persze a legolcsóbb fajtából. Ezeket az újratöltött flakonokat aztán a pulton a leghátsó sorba kellett tenni, és ha nem maga vette le a tulaj a flakont, hanem rám bízta, akkor abból kellett feltöltenem az olajat vagy a szélvédőmosót. És persze mindig maradt annyi az olajos doboz alján, hogy 5-6 dobozból összejött egy újabb...

Persze néha most is előfordul, hogy elfelejtem online megrendelni az olajat, és a pont benzinkútnál kell rátöltsek, de inkább magam veszem le a polcról és csekkolom, hogy valóban zárt legyen a kupakja. De nem ez az egyetlen trükközés a kutakon.

Ismerős a „véletlenül” mindig rosszul visszaadó pénztáros? Ennek a típusnak kedvenc kiszemelt áldozata vagyok, mert fizetés közben sokszor telefonálok, nevelem a gyerekeim... De pechükre baromi jól és gyorsan számolok fejben (hiába, van értelme a fejben kivonást annyit gyakorolni a kölyökkel), és szóvá is teszem hibát. A reakció vegyes, van aki simán visszaadja pénzt, van, aki teszi a hülyét, van, aki még engem küld el a francba. Szó ami szó, kártyás fizetésnél azért ez könnyen megúszható, ajánlom is mindenkinek.

Keréknyomást viszonyt szoktam nézetni – fújatni, és szerényebb autó tulajdonosaként mindig tisztes borravalót adok, 200 forintot.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!