Az ego – párkapcsolati csatáink: mikor fajulnak el a dolgok férfi és nő között?
Az igazság oltárán már sokan véreztek el….
Nem arról van szó, amikor a két ember között van egy egészséges mederben tartott, eltérő gondolatokból fakadó vita, és a cél egy közös metszet megtalálása, megalkotása. Igyekszik mindenki képviselni magát, az érdekeit, a céljait, és közben igyekszik közelíteni is a másikhoz.
Vajon mikor fajulnak el a dolgok férfi és nő között, a párkapcsolatban?
Például, amikor egy-egy vita alkalmával az egyik fél dominánsabb, és a másik fél megalkuvásra kényszerül.
Vagy alapvetően az egyik félre jellemző a gyengeség, a döntésképtelenség, az önérvényesítés és a határtartás képtelensége, így megalkuszik, a másikat domináns, irányító szerepbe téve. Röviden, megborul a kényes egyensúly, a felek közötti dinamika.
Ha ez elég alkalommal történik, a kapcsolat átmegy erő demonstráló harcba. Ilyenkor elővesszük a „szebbik” felünket, és különböző erő demonstráló, ego és büszkeség harcokat alakítunk:
(Nem mondjuk ki: „Megalkuvásra kényszerítettél?!”Kimondjuk: „Figyelj már jobban oda magadra! Mióta lettél ekkora disznó/bálna?!” „Hogy áll rajtad ez a ruha?!” „Édesem, kritikán aluli a gondolatvezetésed! Majd én megmondom a tutit, mi és hogyan legyen.”
Ismerős?
(Nem mondjuk ki: „Basszus, gyenge voltam, (el)hagytam magam. Elég volt. Nem bírok tovább nyelni, megfulladok!”) Kimondjuk: „Mindig utáltalak, nem is értem, mit keresek melletted!” „Te soha nem figyelsz rám!” „Nézd meg, még anyád is megmondta, nem beszélhetsz velem így!” „Bárcsak soha nem találkoztunk volna, és nem raboltad volna el az életem!”
Ez is ismerős?