Apa és Apu: Egy magyar szivárványcsalád története

Ez a cikk eredetileg a Famiily.hu-n jelent meg.

Kétszer is megkérdezték (legalább) Marciék, hogy biztosan szeretném-e ezt az interjút. És én kétszer is elmondtam (legalább), hogy száz százalékig biztos vagyok benne, hogy igen. Egy családi weboldal vagyunk, ők pedig egy család. Két apával és egy örökbefogadott gyerekkel. Ők így egy család. A beszélgetés során azt mondták, hogy valahol szomorú, hogy 2020-ban még hírértékű a történetük. Abszolút egyetértek ezzel. És pont ezért voltam biztos abban, hogy szeretném ezt az interjút, hogy mondjuk mire az én gyerekeim nagyobbak lesznek, már egyáltalán ne legyen hírértékű, hogy egy családban egy Apa és egy Apu van.

Mikor és hogyan kezdődött a ti történetetek?

Marci: Egy buliban találkoztunk először, 9 éve, de akkor még nem a házasság és a gyerek járt a gondolatainkban.

Ádám: Egyéjszakás kalandnak indult, mondjuk ki szerintem nyugodtan. De végül, mint azt a mellékelt ábra is bizonyítja, nem az lett.

M: Az első randin meg is beszéltük, hogy 3 gyereket szeretnénk. Csak az nem volt biztos még akkor, hogy együtt. De nekem ezt kifejezetten fontos volt már a legelején tisztázni. Én ugyanis – bármilyen furán hangzik is ez az én számból – nagyon konzervatív vagyok. Nekem fontos a család, a házasság, a gyerekek. Mindig is nagycsaládot szerettem volna, csak azt nem tudtam soha, hogy ez hogyan valósul majd meg. Abban biztos voltam, hogy számomra nehezebb lesz.

Á: Egyébként nagyon konvencionális párkapcsolat a miénk. Összejöttünk, randiztunk, összeköltöztünk, aztán jött az eljegyzés, majd a „házasság” – vagyis ugye amire itthon lehetőség van: a bejegyzett élettársi kapcsolat.

És akkor jöhetett a következő lépcsőfok: a gyerek.

M: Mivel az elejétől fogva beszéltünk róla és tisztáztuk is, így igen, egyre többet gondolkodtunk rajta és került szóba közöttünk a gyerek téma. De nem volt kitűzve, hogy na ekkor és ekkor kéne jönnie.

Á: Aztán Marci egyik barátnője átküldött egy cikket egy meleg srácról, aki örökbefogadott – itt Magyarországon. Emlékszem, akkor az olyan mellbevágó volt, hogy ez egy létező dolog, itthon is. Fel is vettük vele a kapcsolatot, találkoztunk és nagyon hálásak vagyunk neki, mert nagyon sok mindenben segített nekünk, hogy mire készüljünk, milyen papírok kellenek, stb.

M: És akkor be is adtuk a kérvényt.

Az interjú folytatódik az evamagazin.hu oldalon!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!