Al Ghaoui Hesna: A lelkünk mélyén tudjuk, mi hozna jót az életünkbe
Hogyan élte meg a #maradjotthont Al Ghaoui Hesna? Mit hozott ki belőle a hirtelen bekövetkezett, általános riadalom? Hogyan formálta át a saját félelmét? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk vele a június 11-i online Éva Psziché Est kapcsán. Az Éva magazin írása.
Milyen az alapvető viszonyod a változáshoz?
Sokat dolgozom magamon, hogy a változáshoz pozitívan álljak hozzá. Bizonytalanná tesz, mint az emberek többségét. Amikor az életünkből eltűnik a rutin, nem tudunk többé robotpilóta módjára működni.
A munkám során, televíziós külpolitikai tudósítóként is sokszor kellett teljesen bizonytalan vizekre eveznem, de a lelkesedés általában nagyobb volt bennem, mint a félelem. Aztán a Félj bátran című könyvem megírása óta magamat is kondicionálom, hogy azokhoz a változásokhoz is pozitívan álljak hozzá, melyekre elsőként nemet mondanék. Ilyenkor arra gondolok: lehet, hogy jót is tud hozni?
A változás a legalapvetőbb része az életünknek, ezzel szembemenni hiábavaló. Egyetértek a sztoikusokkal, akik szerint a legnagyobb biztonságot épp a bizonytalanság elfogadása jelentheti. Ha meglátjuk a kontrollvesztés állapotában rejlő fejlődési lehetőségeinket, és ha a kudarcainkból tanulni tudunk. Úgy gondolom, a lelkünk mélyén igazából tudjuk, mi hozna jót az életünkbe.
Olyan szakmát választottam, amelyben nekem is folyamatosan meg kell újulnom. A híradózás után jött a Bábel – Hesnával a világ című riportsorozat, majd a könyvírás, aztán a félelem és most a reziliencia, a lelki ellenállóképesség kutatása. Folyamatosan éltet a változás, hogy mindig azzal foglalkozhatom, ami éppen érdekel és inspirál, de épp emiatt két évnél messzebbre nemigen tudok tervezni.