A magyar Patrick Swayze, Berlini színpadról a világhír felé

Hogyan találtak rád a színdarab készítői?

A Vámpírok bálja című musicalben játszottam Budapesten és Németországban is. Ez a szerep nyitotta meg számomra Európa kapuit. A Dirty Dancig válogatása épp olyannak indult, mint a többi meghallgatás, csak később tudtam meg, hogy 3000 kiváló táncos közt kell emlékezetes alakítás nyújtanom. A három fordulós válogató életem legnehezebb megmérettetése volt. Két hét alatt rengeteg új koreográfiát tanultunk, a leghosszabb szöveges jeleneteket kellet németül bemagolnom, természetesen akcentus nélkül, mindeközben Vámpír voltam heti nyolc előadás erejéig Oberhausenben. Büszke vagyok rá, hogy én kaptam a főszerepet.

Ez a show három órás, így több tánc és több zene fér bele, a történetet is részletesebben kidolgozták, a karaktereket sokkal mélyebben megismerhetik a nézők. Három hónapom volt felkészülni erre a nagy feladatra. Talán az volt a legnehezebb, hogy elhiggyem, azért engem választottak, mert valóban én voltam a legjobb. Igyekszem kritikusan szemlélni magam, de egy ekkora előadás élére állni... összezavart egy kicsit. Áprilisban kezdődtek az előadások. Nyolcvanezer jegyet vettek elővételben, mondanom se kell, be voltam rezelve rendesen. A nyár közepéig tartott, mire elhittem, ez a szerep tényleg nekem való. A filmben Johnny Castle figuráját Patrick Swayze játszotta, szenzációsan. Nem akartam utánozni, de abból próbáltam ötleteket lopni, hogy miként formálta meg ezt a titokzatos, érző szívű embert.

A német közönség hogyan fogadott?

Nagyon féltem attól, hogy a kiejtésemen fog elcsúszni ez a fantasztikus lehetőség. De már a premier előtti előadáson vastapssal búcsúzott tőlünk a közönség, és ez nagyon megnyugtatott, rengeteg energiával töltött fel. Aztán lassan elkezdtek szállingózni a rajongói levek, majd egyre több érkezett a színház címére. És már egy ideje a boltban sem kérdezik meg, hogy honnan érkeztem. Beszédtechnika órákra a biztonság kedvéért még mindig járok, nehogy lebukjak.
A családod, barátaid látták már a darabot? Tudod velük tartani a kapcsolatot?
Ha nem lenne internet, az egész fizetésemet telefonszámlára költhetném. Nagyon hiányoznak az otthoniak. Az ember akárhol van, a gyökerei után vágyódik. Bármennyire jó a közösség, egy kicsit mindig egyedül érzem itt magam. Imádom, ha édesanyám, vagy a barátaim meglátogatnak. Elég velük tölteni pár napot, hogy visszatérjek a nyugis hétköznapokhoz, egy pár pillanat békét találjak. Erre egyébként máskor nincs is lehetőségem.

Igen, Charlotte Gooch, a partnernőm. Róla nehéz beszélni, őt látni kell. Fantasztikus táncos, szerény és szeretni való ember, csodálatos lány. Még az énekhangja is mesébe illő, néha azon viccelődünk, hogy olyan, mint egy életre kelt Disney hercegnő. Eleinte csak munkamorálunk és a tempónk miatt hangolódtunk egymásra, aztán a barátságból nyárra a gyengédebb érzelmek is kialakultak. Talán veszélyes keverni a munkát a magánélettel, de most nem foglalkozunk ilyen kérdésekkel, vagy azzal, hogy mi lesz, ha ez az előadássorozat véget ér. Csak élvezzük a berlini életet.

Nem is gondolsz arra, mi jöhet ezután?

Elképzelhető, hogy maradok még pár évet Németországban. Az álmok között persze szerepel a londoni Westend, vagy a New York-i Broadway. Ebben a szakmában a jövő azon múlik, hogy szerencsésen ránk találnak-e a meghallgatások, amiken aztán megmutathatjuk tudásunkat. Az biztos, hogy a Dirty Dancingben még pár évig lesz helyem.

Név: Rákász Dániel
Magasság: 189cm
Kor: 25
Csillagjegy: skorpió
Hobbi: fotózás, éneklés
Nőideál: Barna haj, kedves mosoly, igéző tekintet