Igaz történet: ilyen volt egy napig Kim Kardashianként élni

Az egész furcsa ötlet úgy indult, hogy a Fine Living csatorna sajtótájékoztatójának keretében alakítottak át Kim Kardashianná, azaz felvettem egy Kim kedvenc nude ruhájára és csizmájára hasonlító szettet, egy parókát és készítettek egy sminket, majd lőttek rólam néhány fotót. Amikor a paróka lekerült rólam, úgy gondoltam, miért ne lehetnék én egy napig a magyar Kardashian, és kitaláltam, úgy is fogok egy teljes napig viselkedni, mint Kim.

Előre elsütöm a spoilert: nem sikerült 24 órán át tartanom a sztárallűröket, mert ez tényleg nagyon nehéz.

A kinézet

Annyi sminket viseltem aznap, mint legutóbb 18 évesen, amikor a Hajógyári-szigetre jártunk bulizni. Nagyjából 3 óra után már viszketett az arcom, és rendkívül kellemetlenül éreztem magam, hogy 10 percenként csekkolnom kell, vajon a túlhúzott szájkontúrom nem kenődött-e el, és a sötétre színezett Insta-szemöldököm még a helyén van-e.

A fotózás után levettem a nude ruhát, de elég dekoltált ingben, choker nyakláncban, ultra feszes farmerban és extra magas sarkúban folytattam az utamat. Kifejezetten kényelmes volt ebben vezetni, na, de Kim sofőre épp nem ért rá fuvarozni, és az önmagát vezető Lamborgini is pont szervizben volt...

Az étkezés

Útnak indultam, hogy a Kardashian-szettben szerezzek valami élelmet, de véletlenül sem egy jó tésztát, amit szerettem volna úgy igazán, hanem valami superfoodot, amit Mrs. West előszeretettel fogyaszt.

Unott arccal turkáltam a nyers kelkáposzta-salátát quinoával és bulgurral, majd két kanállal elfogyasztottam a chia pudingból, persze mindezt úgy, hogy nagyon figyeltem arra, a szuper nude rúzsom el ne kenődjön.

Ezután nagyon határozott léptekkel, feltűnő hajdobálással elindultam, hogy megigyak egy super skinny, koffeinmentes, laktózmentes, szójás, cukormentes karamellával ízesített lattét.

Mert Kimként olyan snassz lett volna egy nyomorult espressót kérni cukor nélkül. Meg hát azzal nem is lehet olyan jól szelfizni.

Szóval, miután megkaptam a kávét és egyetlen mosoly nélkül mondtam ki a köszönömöt a türelmes baristának, nehogy ráncosodjak, elindultam, hogy shoppingoljak egyet a legnagyobb budapesti vásárlóutcában.

Természetesen a kiváló fényeket kihasználtam az utcán egy-egy csücsörítős szelfire.

A program

Gyakorlatilag a következő fél órát azzal töltöttem, hogy napszemüvegben vonultam, hajat dobálva, feltűnően, hogy jól megbámuljon az egész utca, de persze nem néztem rá a "paparazzókra", csupán szolgáltattam a műsort, jó Kim módjára.

Betértem egy-két üzletbe, és FaceTime-on felhívtam anyukámat, hogy nézze meg, vajon jól állna-e nekem ez vagy az a ruha, és jó hangosan vittem körbe a telefont, hogy megmutogassam a szetteket. Anyukám mit sem sejtett, és nem gondolta, hogy ő most épp Kris Jenner szerepét kapta, szerintem azt hitte, csak simán megzavarodtam.

Annyira hosszúnak tűnt ez a pár óra egy feltűnési vággyal küzdő celebként, hogy úgy éreztem, a vacsorámat (amelyben egyetlen superfood sem található), már a saját bőrömben kell elfogyasztanom.

A csomagtartóból kivettem a kedvenc tornacipőmet, hazavezettem, és örültem neki, hogy rámosolyoghatok valakire, amikor maga elé enged a sávjába.

Nos, azt a következtetést vontam le a Kardashian-napomból, hogy minden tiszteletem Kimé, ha ezt naponta végigcsinálja!