Be lehet sokallni? Ezért töröltem le magam a közösségi oldalakról
"Mindenkit – aki kevésbé fontos a számomra – legszívesebben egy gombnyomással kiiktatnék..."
Bármerre nézünk, bármit csinálunk, a digitális világ körülvesz bennünket. Meghatározó szerepet tölt be a munkánkban és a magánéletünkben is, szinte képtelenek vagyunk úgy létezni, hogy valahol ne kerüljünk vele kapcsolatba. A most következő történet meglepő módon a még „csak” 20-as évei végén járó Melindáról szól, aki a napokban úgy döntött, hogy neki elege lett a közösségi médiából, így minden oldalról, ahol csak jelen van, letörli magát. Elmesélte, hogy miért döntött így valaki, aki eddig a napjainak majdnem felét a Facebookon és társain töltötte.
"Mindig is igen széles baráti és haveri társasággal rendelkeztem, amióta pedig elkezdtem az egyetemet, ez a tábor csak gyarapodott. Napi kommunikációra használtam a Face-t és a Messengert, az Instát és a Snapchatet, hogy soha ne maradjak le semmiről, és hogy bármikor meg tudjam mutatni az ismerőseimnek, ha valami érdekes történik velem. Egy ideje azonban semmi mást nem tapasztalok, csak, hogy folyton csipog a telefonom, és hogy cseppet sem érdekel, ki keres. Mintha ez az egész gyorsan elértéktelenedett volna, mintha csak szívem szerint mindenkit – aki kevésbé fontos számomra –, egy gombnyomással ki tudnék és ki is akarnék iktatni" – meséli Melinda.
Hirtelen úgy éreztem, hogy ez nem mehet így tovább: nem hagyhatom, hogy mások csak keressenek és írogassanak, én pedig mindeközben magasról tegyek rájuk, mert épp nincs hangulatom cseverészni. Kicsit úgy érzem, most besokalltam, de úgy is mondhatnám, hogy valamelyest kiégtem: már semmi másból nem álltak a napi üresjárataim, csak észrevétlen hírfolyam-görgetésekből, ismeretlenek képeinek kedveléseiből, és egész álló napokat töltöttek ki a szüntelen érkező értesítések.
-Anyukám is felfigyelt rá, hogy valami megváltozott körülöttem: „mintha ingerlékenyebb és unottabb lennél” – mondta többször finoman.