5 elviselhetetlen embertípus – egy pillanat, lehet, hogy én is közéjük tartozom?
Mindenkinek megvannak a „mumusai” – otthon és a munkahelyen is. Olyan emberek, akiket nem értünk, akiknek mindennapi működése zavaróan, furán hat. Minden kategorizálás óhatatlanul egyszerűsít, mi most mégis próbát teszünk, és egy pszichológiai elmélet alapján – kissé karikírozva – bemutatunk néhány ismerős „nehéz ember” típust. Öveket becsatolni! Lehet, hogy magadra ismersz? Csigás Zoltán írása
1. „Akkor is nekem van igazam” – az elvárások embere
„Meg tudnád nekem mondani mondjuk százalékos pontossággal, hogy az általad javasolt ötlet milyen megtérüléssel kecsegtet?”
Béla – aki legyen most az „Akkor is nekem van igazam” archetípusa – alapvetően normális kolléga. (Hangsúlyozzuk, hogy az összes nehéz ember alapvetően normális kolléga!) Kérdez, válaszol és véleménye van a dolgokról. Bélánknak például pont mindenről, és nem is rejti véka alá: kinek kellene elvinni az új projektet, milyen a kávé a büfében, stílusos-e az esti partira kiválasztott szetted… és folytathatnánk, mert nem hagyja abba. Őszintén és kéretlenül (ha tetszik, ha nem), minden körülmények között megosztja veled az álláspontját, és beszédstílusa nyomán a véleményét könnyen hallod kritikának. Nem jellemző, hogy meghajolna észérvek előtt, hiszen látott ő már karón varjút, neki senki ne mondja. Mindennapjait az értékek és vélemények világában éli, ami kívülről inkább hasonlít fekete-fehér labirintusra, semmint bármi másra. Ha egyszer rossz irányba keveredsz benne, akkor a sorsod könnyedén megpecsételődik.
„Szerinted ez tényleg így van?” – ha Béla rossz passzban van vagy elégedetlen önmagával, akkor bekapcsol nála a másokat hibáztató-vizsgáztató kérdésgenerátor. Ahogy hallgatod, egyre inkább úgy érzed, hogy gyermekként állsz ott, mész össze kicsire, megroppant a kritikus hang. Elvárja, hogy tökéletes légy – ennek pedig nem igazán lehet megfelelni. Ha ezen a ponton nem tudsz fordítani a helyzeten, akkor jön a még kellemetlenebb: elkezd szónokolni. „Ha mindent pontosan úgy csináltatok volna, mint ahogy én már fél évvel ezelőtt kértem, akkor most…” A hangja egyre erősebb, dühödt, számon kérő, kioktató és támadó – és mindegy, kik vannak jelen a szobában. Ezen a ponton már többen nem bírják elviselni a fellengzős kritikai hangot, és felveszik a kesztyűt: parázs vita, védekezés, visszatámadás kezdődik, amiből senki nem kerülhet ki nyertesen. Mert Mr. „Akkor is nekem van igazam” egy dramaturgiai pillanatban jellemzően kisétál a szobából.
Mit tehetsz a drámai végkifejlet elkerülése érdekében? Nem lesz egyszerű: ne válaszolj, ne ellenkezz, csak hallgasd meg kíváncsian. Adj teret a véleményének! Nem egyetérteni kell vele, hanem megengedni neki, hogy elmondhassa, amit el akar mondani. Mert így is, úgy is el fogja.
2. „Okostojás” – aki tényleg mindent tud
„Ha a tényeket vesszük alapul, akkor sajnálatos módon nekem van igazam.”
Gáborral, az „Okostojással” nagyon gyakran találkozhatunk. Ő az, aki mindenről mindent tud vagy tudni vél. Képben van a tényekről. Nemcsak a mostani tényekről, de
a tegnapi tényekről és a holnapra várható tényekről is. Logikus, megértésre törekvő működésmódja nagyon jó, ha egy komplex feladattal találkozik a csapat. De amikor az új kávégép működését is szeretné alaposan megérteni, ha az irodai románcok logikája érdekli vagy bármi, aminek igazából nincs logikus magyarázata, akkor máris akadékoskodóvá lesz. Okoskodó viselkedése mögött könnyű felfedezni azt
a vágyát, hogy saját kompetenciáját megmutassa a világnak – és néha semmi mást sem csinál, pusztán ezért harcol. Ha kellemetlen helyzetbe kerül, akkor intellektusával igyekszik kivágni magát. Hosszú, bonyolult mondatokban, szakzsargonnal megtűzdelve kezd válaszolni. Túlrészletező, pontosságfetisiszta.
Ha nem tudja magát kivágni, akkor egy idő után támadásba lendül. Könnyedén beleköt mások értelmi képességeibe. „Sokkal egyszerűbb nekem megcsinálni ezt az egészet, semmint megtanítani neked, hogy miként kellene jól csinálni.” Okostojást így könnyedén láthatod munkájába és mások munkájába temetkezve gürcölni, éjszakába nyúlóan dolgozni – majd megkapod tőle, hogy az ügyetlenséged az ő életébe fog kerülni.
Mit tehetsz a drámai végkifejlet elkerülése érdekében? Okostojás igen hasznos kolléga, ha jóban vagy vele. Ennek pedig csak egy kulcsa van: ismerd el a teljesítményét! Hadd hallja néha azt, hogy okos, jól teljesít!
3. „Mókamiki” – akinél nincsenek meg a határok
„Figyu, ez nagyon király cucc! Nézd csak meg! Most meg nézd meg ezt a másikat – elég gáz, nem? Pöttyös a csíkossal? Haha!”
Miklós, a Mókamiki igazán könnyed jelenség, amikor belibben az irodába. Szabad, kreatív és játékos – ezek persze fontos képességek, ha van kedve dolgozni és fókuszálni arra, amit csinálni kéne. Könnyedsége átragad másokra: ledob egy-egy humorbombát, pár pikírt megjegyzést, és máris derül a társaság, de leginkább ő. Ezt akkor is kényelmesen eljátssza, ha éppen dolgoznunk kellene vagy valami mással foglalkozni – és nem vele. Mindenre van reakciója, élce – mindezzel mintha folyamatosan a határokat keresné: mi az, ami még ebben a helyzetben is elfogadható?
Ha megállítjuk ezt a folyamatos beszédcunamit, véget próbálunk vetni az anekdoták zuhatagának, akkor igazán leblokkol. Nem érti, hogy mi van. Ha elfogy körülötte a levegő, akkor átvált támadó üzemmódba. Hibáztat és beszól – mindenkinek és mindennek, ami él és mozog. Mint a beton: beléd köt és kemény. Nem ismeri el a saját felelősségét – beszélni sem hajlandó ennek létéről –, de képes azonnal a nyakadba varrni a teljes projekt veszteségességét. Pontosan tudja, mi az, ami fáj neked, és máris éles késként mártja beléd. Mintha csak a vita éltetné ezekben a percekben.
Mit tehetsz a drámai végkifejlet elkerülése érdekében? Nem jó vele haragban lenni, hiszen vidám élcei bármelyik pillanatban éles pengévé változhatnak. A jó viszony kulcsa pedig a közös humor és a kapcsolat kereteinek pontos tisztázása.
A 4. ÉS 5. SE PISKÓTA! KATTINTS A CIKK FOLYTATÁSÁÉRT!
Éva archív