Férfiak elmesélték, mi volt az a pont, ahol eldöntötték, hogy feleségül veszik a barátnőjüket

Ritka az a lány, aki jól kijön a pasija haverjaival, de az én barátnőmnek ez sikerült. Akármikor együtt lógtam a fiúkkal, megkértek, hogy hozzam magammal őt is. A korábbi csajaimnál ez sosem fordult elő, ott épp azt mondták, hogy ne hívjam őt.

Két év együtt járás után összeköltöztünk. Kicsit féltem attól, hogy nagyon sokat leszünk együtt és rá fogunk unni egymásra. Néhány hónappal az együttélés után viszont rádöbbentem, hogy most még izgatottabban indulok haza a munkából, csak hogy találkozhassak vele. Ekkor jöttem rá, hogy nagyon jó lenne, ha az egész életemet vele tölthetném.

„Kirúgtak a munkahelyemről, és három hónapon át nem találtam új állást. Kemény időszak volt. Mindig stresszeltem és aggodalmaskodtam azon, hogy haza kell költöznöm a szüleim házába. A legtöbb lány ebben a helyzetben azt mondta volna, kösz, ebből nem kérek. De a barátnőm nem így tett. Segített az önéletrajzom szerkesztésében és az álláskeresésben. Ekkor jöttem rá, hogy feleségül akarom venni."

Két különböző országba kellett költöznünk. Nagyon nehéz volt, de egy évvel később is még mindig együtt voltunk. Tudtam, ha ezt az időszakot kibírjuk, minden hullámvölggyel meg tudunk küzdeni.

Ha ki akarod deríteni, hogy megismerted-e az igazit, csak nézd meg, hány ismerkedős app van még a telefonodon. Ez tényleg így van. Néhány hónap együttjárás után feltűnt, hogy már az összes appot töröltem a mobilomról, és egyáltalán nem hozott lázba, hogy belenézzek bármelyikbe is.

Egyik este a szüleim leültettek és közölték velem, hogy ezt a kapcsolatot nem szúrhatom el, és hogy megtaláltam magamnak a tökéletes nőt. A szavaik szinte berögzültek a fejembe, és rájöttem, hogy nagyon igazuk van. És a legjobb, hogy tényleg nagyon imádják a barátnőmet!

Minden korábbi barátnőm rám szólt, hogy nyugodjak meg, amikor vezetés közben kiabálni kezdtem a többi autós miatt. Amikor a mostani párommal először indultunk el kocsival valahova, ő vezetett, és valaki bevágott elé. Mielőtt bármit is mondhattam volna, elkezdett hangosan kiabálni, én pedig tudtam, hogy ő lesz a Nagy Ő.

Három hónappal a megismerkedésünk után elmentünk sétálni, a barátnőm pedig arról mesélt, mennyire szeretne egy nap anyuka lenni. Elkezdte mondani a sztorit arról, hogy gyerekei lesznek, és az idősebb elmegy élete első ottalvós bulijára, a kisebb pedig otthon marad és irigykedik rá. Aztán a nagyobb gyerek este félni kezd, s honvágya lesz, ezért érte kell menni az éjszaka közepén. Sosem akartam gyerekeket, de ahogyan mesélte a történetet, tisztán láttam magam, amint ezt az életet élem vele.

Az édesapám két évvel azelőtt halt meg, hogy megismertem a mostani feleségemet. Mindig, amikor meséltem róla valamit, könnyes lett a szemem, és a feleségem velem együtt sírni kezdett. Még most is, ha mondok egy vele kapcsolatos történetet és elérzékenyülök, ő ugyanezt teszi. Olyan, mintha már régóta ismerne engem, és ez csak egy példa arra, hogy mennyire együtt tud érezni velem. Szerencsés vagyok, hogy rátaláltam.