Mert nincs jobb az anyaságnál: 15 ok, amiért ez a világ legcsodásabb dolga (még ha sokszor nem is gondoljuk így)
Anyának lenni kőkemény meló, ezt pedig tényleg akkor tapasztalja meg az ember lánya, amikor megszületik a gyermeke. Kétség sem férhet ahhoz, hogy vannak rémisztő, megterhelő, izzasztó percek, órák, napok, és sokszor tényleg csak a túlélésre koncentrálunk, de a világért se cserélnénk el semmiért. 15 hónapja vagyok édesanya, így összeszedtem 15 dolgot (de ez lehetett volna egymillió is) ami miatt nincs az anyaságnál jobb dolog ezen a világon.
Amikor reggel – legyen az hajnali 6 vagy 9 – a kisfiam hatalmas mosollyal köszönt a kiságyában, és alig várja, hogy velem indíthassa a napot.
Két éve még nem gondoltam arra, hogy egy telekakis pelus nekem is boldogságot tud okozni. Pedig tud, hiszen tudom, hogy minden rendben van odabent…
Csodálatos látni azt a boldogságot, ami a férjem és a fiam arcán van, amikor apa végre hazajön a munkából. Mindketten csak úgy ragyognak.
A meztelen hancúrozást fürdetés előtt a nagyágyban. Ez a nap abszolút fénypontja.
Amikor odahajol, egészen közel, és finoman, teljesen váratlanul megcsókolja az arcomat. Tudja, hogy ez most valami más, valami huncutság, de ő is nagyon élvezi.
Az első lépések megtétele, ami kacagásba fulladt.
A nap 24 órájában érzem a tekintetéből, hogy imád, szeret, csak engem akar. Soha, egy ember sem fog még így érezni irántam.
Most még szerethetek két férfit: a fiamat, és a férjemet. Mindegy, hogy a gyerekorvos rám rivall, hogy ne hívjam őt szerelmemnek, tudom, hogy lehet. Még lehet.
A véget nem érő kacagás, amikor a sminkecsetemmel csiklandozom a pocakját.
Amikor a rosszevő gyereknek végre olyan ételt tudok felszolgálni, amit mind egy szálig befal. Utána a kerek pocak látványa kárpótol az elmúlt hetek étkezési kálváriájáért.
Ha elesik, vagy szomorú, tudom, biztosan tudom, hogy én vagyok AZ a személy, aki képes őt megnyugtatni.
A nap bármelyik percében jogom van lerántani a zokniját, és puszit dobni a meztelen talpacskájára. Mert megtehetem.
Veszekedni is megtanít az anyaság. Most már tudom, hogy vita helyett jobb, ha nevetéssel és túláradó szeretettel próbálkozom.
A játszóterezés pár éve még rémesen hangzott. Most imádom. Vele lehetek, együtt játszunk, az élmény csak a miénk, és én gyerekké változom pár órára.
Néha, amikor úgy érzem, majd elájulok a fáradtságtól, arra gondolok, amikor aznap rám kacagott és a vállamra tette a fejecskéjét, felidézem az illatát és a mosolyát, és máris olyan, mintha valamilyen elementáris erő szállna meg.
Csodás anyák napját mindenkinek!