Szexis és bájos Marilyn fotók, amiket még nem láttatok

Lakatos Márk

Mindig örülök, mikor különleges, ritkán látott képekre bukkanok ikonikus személyiségekről, ezért arra gondoltam, írok nektek a Marilyn Monroe-ról készült fotókból nyílt kiállításról. Naná, hogy mutatok is néhány képet közülük és még mesélek is!

A kiállításon két fotós képeiből válogattak, akik mindketten csodálták a 36 éves korában tragikusan elhunyt színésznőt. Az egyik Milton H. Greene, a másik Douglas Kirkland, akik együtt „A férfiak a szőkéket szeretik” címmel mutatták be képeiket a londoni The Little Black Gallery-ben.

Az egyik részen Kirkland 1961-es Egy ágyban Marilynnel című sorozatából válogattak meghatározó képeket, amelyet a kanadai származású fényképész a lepedőbe burkolózó szexszimbólumról épp pályája csúcsán készített a Look magazinnak. A 27 éves Kirkland West Hollywoodba utazott egy esős novemberi estén, ahol egyáltalán nem az a szupersztár várta, akire számított – egy átlagos lány volt egy átlagos lakásban. Meg is beszélték, mire lesz szükség a fotózáshoz, és szerencsére tökéletesen egyetértettek: egy ágy, selyemlepedő, Frank Sinatra lemezek és Dom Perignon pezsgő, semmi más.

DOUGLAS KIRKLAND - In Bed with Marilyn, 1961

Majd mikor három nappal később eljött a fotózás ideje, Douglas egy teljesen más nővel találkozott a stúdióban: Marilynnel, a dívával. Amint megérkezett – másfél óra késés után –, rögtön látszott, hogy a felhők felett jár. Más hangon beszélt, más volt a kisugárzása, olyan volt, mint egy sztár. Kijelentette, hogy a lepedő nem selyem, hanem géz, ő pedig nem olyan lány, aki gézre fekszik. Aztán az ügynökének szerencsére sikerült megbékítenie, felkapta magára a lepedőt, és ebben libbent ki az öltözőjéből. A fotós szerint rögtön tudta, hogy kell pózolnia, instrukciók nélkül, és ez szerintem a képeken is látszik.

DOUGLAS KIRKLAND - In Bed with Marilyn, 1961

A másik fotós, Milton H. Greene szintén imádta a színésznőt, ő 1953-tól többször is fotózta, ráadásul mint jóbarát, akinek családjánál idilli környezetben pihenhetett Marilyn. Milton szerette volna, ha Marilyn eltávolodik a ráaggatott „buta szőke” szereptől, és megmutatja, milyen sokoldalú és érzékeny, ami szerintem a képeken is átjön. Az egyik kedvencem a sziklán ülős, ami szerintem ma is megállná a helyét egy divatmagazinban:

MILTON H GREENE - The Rock Sitting, LA, 1953

Milton és Marilyn akkor kerültek közel egymáshoz, amikor Marilyn elvált Joe DiMaggio-tól és beköltözött a családjához kvázi vendégként, majd akkor távolodtak el, miután a színésznő megismerkedett Arthur Millerrel, aki állítólag a színésznő életének minden területét kontrollálta. Nagyon nehéz időszak volt egy olyan korban színésznőnek lenni, mikor mindent a férfiak akartak igazgatni és a nők csak másodrangúak voltak a játékban…

MILTON H GREENE - The Hooker Sitting, LA, 1956

Ez a kép is a balerina sorozat része volt, ami a Milton-Marilyn fotók közül az egyik legismertebb kollekció. Érdekesség, hogy Anne Klein, a jelmeztervező több ruhát is küldött Marilynnek, de mindegyik 2 mérettel kisebbnek bizonyult, így tulajdonképpen mindegyik fotó a túl kicsi ruhával vívott harcot örökítette meg.

MILTON H GREENE - As a Seductive Ballerina, NY, 1954

A következő kép talán ismertebb, ezen Marilynt olyannak mutatta a fotós, amilyennek a közönség megismerte, és amilyennek látni szerették volna. Az angyali csábító szerepét játssza a színésznő, gyermeki lábtartással és nem túl diszkrét dekoltázzsal. És ami még érdekesség lehet, hogy a Time magazin ezt a képet is beválasztotta a XX. század 3 legnépszerűbb képe közé!

MILTON H GREENE - Ballerina Awaiting Her Cue, NY, 1954

Ezen a képen pedig szerintem Lady Gagára emlékeztet Marilyn:

MILTON H GREENE - In a Black Derby and Not Much Else, NY, 1954

MILTON H GREENE - Marilyn Goes Oriental with Pekenese Dog, NY, 1955

Az utolsó kép, amit választottam, 1953. október 7-én készült Joseph Schenck, a FOX Filmstúdió egyik főnökének villájában, ahol láthatóan nagyon otthonosan érezte magát Marilyn. Emlékezzünk rá így, Drágáim, ilyen kivirultan és nyugodtan.

MILTON H GREENE - Schenck's House, LA, 1963

Imádok stílusikonokról írni, remélem, Ti is élvezitek, mert készülök még hasonló cikkekkel! ;)