„A férfiak pont azért lépnek félre, amiért a kutyák a töküket nyalogatják: Mert megtehetik!” - Samantha Jones után szabadon
Mind ismerjük Samantha Jones karakterét a legendás Szex és New York sorozatból. Tegnap megláttam egy róla és az aranyköpéseiről szóló összeállítást, és azon kívül, hogy rájöttem még mindig imádom ezt a spinét, az egyiken megakadt a tekintetem.
Kónya Tímea ezt a cikket a JOY gyakornok program pályázati kiírásra küldte.
Itt olvashatjátok:
„A férfiak pont azért lépnek félre, amiért a kutyák a töküket nyalogatják: Mert megtehetik!”
Vajon tényleg így van? Szintén a napokban olvastam egy egész hosszú cikket a házasságról, és hogy mennyivel többet jelent egy szimpla papírnál. Sokkal szorosabbá tudja tenni a két ember között az egyébként is évek alatt kialakult köteléket. Legjobb barátnőim között a cikk alapján elindult egy fejtegető, véleménykifejtős beszélgetés.
Az egyikük kiemelt a cikkből egy nagyon fontos részt, és hozzátette saját meglátását miszerint:"Hülyeség az ez csak papír, meg a majd összeházasodunk, ha meg lesz minden anyagi tényező álláspont, ez csak olcsó kifogás amivel általában a férfiak takaróznak. Ez mind csak időhúzás, hogy nyitva tudják tartani a kiskaput, mondván, hogy ez csak egy kapcsolat, nem vagyunk házasok."
És mennyire igaza volt! Belegondolva, sokkal könnyebb kilépni komolyabb lelkiismeretfurdalás nélkül egy olyan kapcsolatból, ami "csak egy kapcsolat". Amint odakerül a feleség szó, már gonosz exférjjé avanzsálsz! A férfihormonok, vagy férfigondolkodás okozza ezt, vagy mi Nők engedtük elharapózni ezt a jó szokást? (Drága férfiak, mentségetekre váljék, hogy a női oldalon is megvan a megfelelőtök, lassan generációs problémává válik az ominózus boncolgatott téma.)
Tény, hogy a nők sokkal lendületesebben belemennek a kapcsolatok komolyításába, lehet ez akár a szentimentalitásunk és az anyai ösztöneink elburjánzása, vagy a neveltetésünk és a társadalom nyomása. De van egy valószínűbb okozója a jelenségnek. Szomorú, de ki kell mondanom: AZ ELKESEREDETTSÉG.
Sok magamkorú nőtársamnál vélem felfedezni, hogy foggal körömmel küzdenek a férfiak megtartásáért, és leláncolásáért. Továbbá köztudott, hogy még ha átlagolva is, de több nő van a világon mint, férfi, így elvileg nálunk nagyobb a verseny.
Nagyobb? Ha így van, akkor Samantha Jones állítása teljesen megállja a helyét.
A férfiak azért lépnek félre, mert megtehetik: Első sorban, mert nincsenek akkora nyomás alatt, hogy megállapodjanak, mivel nem csilingel a biológiai óra és a társadalmi elvárások sem olyan szigorúak.
Másodsorban, mert matematikailag nagyobb az esélyük párt találni. Plusz szerintem
tényleg azt hiszik, hogy megtehetik, de miért ne hinnék, mivel fiatal koruk óta megteszik és még mindig élnek mint Marci hevesen :)
Persze ez mind sztereotípiákból való merítés, és valljuk be, azért jó dolguk van! :)
Hogy tetszett?