Olvasói levél "Azon a napon döntöttem el, hogy soha többé férfi nőgyógyászhoz nem fogok menni..."

Olyan 32 éves lehettem, elmentem hozzá a szokásos éves rákszűrésre, valamint fogamzásgátló gyógyszert felíratni. Kifakadt, hogy mostmár nem gyógyszer kellene, hanem szülnöm kéne. Elmondtam neki, sokadik alkalommal, hogy úgy döntöttünk a férjemmel, nem szeretnénk gyermeket vállalni. Ekkor még dühösebb lett, hosszú perceken keresztül tartott kiselőadást arról, hogy mennyire meg fogom ezt bánni, és hogy hozzá majd hiába megyek pár év múlva, hogy meggondoltuk magunkat. Most kellene gyereket vállalni.

Annyira szörnyű volt az egész helyzet, hogy idegesen nyomkodtam a telefonom a táskámban miközben hallgattam, és véletlenül felhívtam az otthoni számunkat, bekapcsolt az üzenetrögzítő és felvette, anélkül, hogy tudtam volna az egész hiszti áradatot, amit a nőgyógyász rám szabadított.

Amikor hazaértem, rosszkedvűen lehallgattam az üzenetrögzítőt, és végig hallgattam újra, hogy oktatott ki a nőgyógyász. Először nem is értettem, azt hittem felhívott és elmondta újra. Végül rájöttem mi történt. Szörnyen megalázó volt az egész, soha többé nem mentem vissza hozzá. Sok ember egy szörnyetegnek tart és nem csak a férfiaktól kaptam már meg ezt, hanem jó sok nőtől is, hogy nem is értik, hogy élhet valaki ilyen gondolkodással, mi értelme van az életnek gyermek nélkül.

Van értelme, mi így vagyunk boldogok, és én soha senkire nem teszek semmi rossz megjegyzést, akár vállal gyereket, akár nem, úgy gondolom ez mindenkinek a saját magánügye.

Kerestem egy női nőgyógyászt, és nem bántam meg soha, egy nagyon toleráns, kedves hölgy, teljesen másképp tudok vele bármilyen problémát megbeszélni, egyszer mondtam el neki a döntésünket a gyerekvállalással kapcsolatban, megjegyezte, azóta sem kérdezett rá soha, és főleg nem rendezett nekem kiselőadást, arról, hogy kellene élnem.

Úgy gondolom, egy orvos mindenképp képes kell legyen rá, hogy ezt a kérdést a kellő empátiával kezelje.

A gyermekvállalás mindenki magányügye, az, hogy valaki hány évesen érzi magát késznek az anyaságra, vagy hogy valaha is késznek érzi-e rá magát, az minden nőnél és párnál egyedi kérdés.

Soha nincs senkinek joga megalázni senkit, akkor sem, ha úgy dönt, ő sok gyermeket akar vállalni és az anyaság lesz számára az igazi életcél, vagy épp úgy dönt, más dolgokban keresi a boldogságot.

Íme, itt a lehetőség, hogy ti is elmondjátok, ami bánt, ami rosszul esett, de talán azt gondoltátok, nem számít, nem fontos, mindenkivel megesik...tegyünk azért, hogy ez ne legyen természetes! Várjuk a történteteket a JOY.HU/JOYPOWER oldalon!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!