Azért ez nem semmi! Meryl Streepet idén már 20. alkalommal jelölték Oscarra

Nyakunkon a 89. Oscar-gála, és idén mivel Leot nem jelölték, úgy tűnik, mintha internetes szinteken is kisebb lenne a felhajtás az egész ceremónia körül. Sebaj, mert most is nagyon jó alkotások kerültek a jelöltek közé, a színészi játékokról nem is beszélve.

Itt van például Meryl Streep, akinek ez már a 20. Oscar-jelölése. Az elmúlt 38 év során pedig ebből hármat sikerült is díjra váltania - legutóbb 2012-ben a A Vaslady-ért vihette haza a szobrocskát. Idén pedig könnyen lehet, hogy a Florence - A tökéletlen hang című filmben nyújtott alakításáért az akadémia újfent díjazza.

Na de miről is szól a film? Florence Foster Jenkins (Meryl Streep) imád mindent, ami a zenéhez köthető. Régen tehetséges zongorista volt, egészen addig, míg egy betegség miatt végleg búcsút kellett intenie imádott hangszerének. Ekkor úgy dönt, hogy valóra váltja gyerekkori álmát és énekesnő lesz. Ebben pedig még az az aprócskának egyáltalán nem mondható tényező sem állíthatja meg, miszerint: nincs hangja! Elszánt törekvéseiben pedig férje St. Clair Bayfield (Hugh Grant) támogatja, aki egyben a menedzsere is és mindent megtesz annak érdekében, hogy teljesítse neje vágyát. Bár zártkörű koncerteket szervez neki, megválogatott közönséggel, egy idő után Florence-nek ez nem elég és a Carnegie Hall színpadára vágyik....

Először is fontos kiemelnünk, hogy a film egy megtörtént esetet dolgoz fel és az ilyen alkotásokat az ember is kicsit más szemmel nézi. A rendező Stephen Frears szerintünk nagyon jó témát választott. A film önmagában valamiért vicces (bár a cselekmények előrehaladtával már kevésbé vált ki belőlünk nevetést), az apró humor bonbonok között egyre inkább rajzolódik ki Florence azon személyisége, amit a külvilágnak és a színpadon sohasem mutatna. Egy igazi, vérbeli előadó, aki tudja, hogyha a függöny felgördül, akkor az álarc is előkerül. Eltökélten hisz az álmában és abban, hogy énekével az emberek életébe is boldogságot hozhat, és ez a naiv, imádni való jóság, ami sugárzik belőle, az egész filmet végigkíséri. Meryl Streep remekül hozza Florence-t, a nőt, aki boldog az ő kis - férje által tökéletesen biztosított, mesterkélt - aranykalitkájában, mégis nekünk Hugh Grant, ebben a filmben valamiért jobban tetszett. Nem azért, mert Meryl ne lenne zseniális színésznő, hanem karakterváltozás szempontjából Grant az, aki megmutatja azon színészi oldalát is, amit eddig annyira kevésszer láthattunk. Egy szerethető, mégis bicskanyitogatóan irritáló fazont, aki nagyon jól lavirozik a jelenetek között, miközben gondosan pakolgatja fel- illetve le magáról sokszínű maszkjait. A cselekménnyel együtt Grant drámája is kezd kirajzolódni, mert a nagy "színjáték" közepette, valahol félúton a jóakarat és a hazugságok közt lassan de biztosan látjuk a vesztét...

Nem egy megszokott film ez tény, mi mégis csak ajánlani tudjuk neked is, hogy ha van majdnem szabad két órád, akkor mindenképpen nézd meg, ha másért nem a színészi játékért már megéri. Esetleg láttad? Kommentben írd meg nekünk, hogy neked hogy tetszett :)