Segítség, karácsony előtt hagyott el a pasim! Mit tegyek?
A címben szereplő mondat sajnos sok ember szájából elhangozhat, hiszen van nem egy olyan párkapcsolat, ami nem éri már meg a karácsonyt. Mi ennek vajon az oka? Sokszor nagyon banális, egyszerű, ahogyan sok pasi is azért elég egyszerű tud lenni. (De nem mindenki természetesen! Nem szabad általánosítani!)
Mátyás Éva ezt a cikket a JOY gyakornok program pályázati kiírásra küldte.
Itt olvashatjátok:
Tehát a karácsony előtti szakítás oka például az lehet, hogy a pasi végiggondolta, hogy nem akarja megjátszani magát a karácsonyi asztalnál, nem akar színlelni, nem akar karácsonyi ajándékokra költeni (ugye, milyen önző?). Nem is érdemli meg, hogy a továbbiakban vele foglalkozzunk. Foglalkozzunk inkább saját magunkkal, és legyünk szebbek, jobbak, mint valaha voltunk, érezzük magunkat igenis jobban egyedül is, mint ezzel a férfival annak idején. Mert ha képes volt karácsony előtt otthagyni, biztos, hogy nem ő az igazi nekünk.
Szóval pasimentes, de boldog karácsonyra fel! Persze telesírhatjuk a zsebkendőnket, ha attól megkönnyebbülünk, sőt szükség is van erre, de tudatosítsuk magunkban, hogy egy ilyen pasi elvesztése még nem a világ vége, sokkal inkább egy csodálatos valami, egy új élet kezdete, amikor megtalálhatjuk azt, aki soha nem tenne ilyet velünk, aki szívében bérelt helyünk van, akivel mindig jól érezzük magunkat, és a problémákat is meg tudjuk közösen oldani.
Ha pedig derült égből szakítás ér bennünket az ünnepet megelőző időszakban, éppen, amikor már kinéztük szívünk csücskének a rénszarvasmintás alsónadrágot és a világítós karácsonyi pulcsit, hogy együtt ünnepelhessük december 12-e körül a Ronda Pulcsik Világnapját, akkor miután kisírtuk magunkat, és felhívtuk barátnőinket is, akik együttérzésükről természetesen biztosítanak bennünket, utána készítsünk akciótervet, mivel is töltsük a karácsonyt.
Először is gondoljuk végig, hol és kivel fogunk karácsonyozni. A rokonok, családtagok szerető körében (a kellemetlen kérdéseivel bombázó nagynénit most inkább kerüljük el, aki évek óta azt firtatja, mikor lesz már esküvőnk), vagy pedig fogadott családunk, azaz közeli barátaink lesznek-e azok a szerencsések, akikkel az ünnepeket töltjük.
A lényeg az olyan társaság, akik szeretnek bennünket, javunkat akarják. Ha nincs kedvünk az emberekhez most ilyen világvége-hangulatban, akkor pedig az árva állatok hálás tekintete követhet bennünket a helyi állatmenhelyen. Ők éppúgy érezhetik magukat magányosnak, elhanyagoltnak gazdi nélkül, örülnek egy egyszerű sétának is!
Ha ez már megvan, hol töltjük az ünnepeket, kényeztessük magunkat, igenis megérdemeljük. Hogy mit? Például azt az észvesztő cipőt, amiről a pasink mindig lebeszélt bennünket, azt a mélyen kivágott felsőt, amit soha nem engedett volna, hogy felvegyünk. A rikító rózsaszínű rúzsról nem is beszélve, ami pedig nagyon jól illene az ugyanilyen színű övünkhöz, sőt még a karácsonyi kaktuszunk virágjához is, és éppen bimbózik.
De ne kanyarodjunk el a témától. A lényeg: érezzük magunkat jobban, mint valaha, igen, pasi nélkül. Tapasztaljuk meg az addig nem érzett szabadságot. Meglátjuk, jó lesz. A sebek begyógyulásához idő kell, de addig sem szabad keseregni! Egy olyan pasi sem érdemli ezt meg, aki így lapátra tett az ünnepek előtt!
Kellemes készülődést és ünnepvárást kívánok! Cikkem ezzel vége is ér, hogy rohanhassunk is az üzletbe, el ne fogyjon az a szép színű rúzs, és hátha van még a limitált példányszámban kapható karácsonyi tusfürdőből is a polcon!
Most végre lesz időnk akár fél óráig is zuhanyozni, nem toporog az exünk a fürdőszoba előtt, mert ki akarja próbálni az új borotváját. Használjuk ki tehát a lehetőséget, végre van időnk önmagunkra, és ha itt lesz az ideje, (amit nem kell sürgetni, de egyszer itt lesz): egyszer már végre kettesben próbálhatjuk ki az új tusfürdőt egy későbbi karácsonyon, valaki olyannal, akinek mindennél fontosabbak vagyunk. Ráadásul a külseje is vonzóbb, mint az exünké. Hát kell ennél több? Addig is gyújtsunk egy karácsonyi illatgyertyát, és érezzük jól magunkat egyedül is!
Hogy tetszett?