A szingliség evolúciója
A saját tapasztalataimból kiindulva nem könnyű mai 21. századi szinglinek lenni, ezért most próbálom röviden megfogalmazni, hogy mit gondolok és hogyan látom a szinglik mindennapjait.
Kello Veronika ezt a cikket a JOY gyakornok program pályázati kiírásra küldte.
Itt olvashatjátok:
Manapság a szingliség nem olyan mint, régen több száz éve, hisz ugye akkor is voltak olyan emberek, akik egyedül boldogultak, vagy még nem találták meg a nagybetűs szerelmet.
A társadalom ma már nem követeli meg, hogy akarva is légy házas, vagy olyan dolgokat csinálj, amit nem szeretnél. Ahogy telnek az évek, annál nehezebb lesz keresni, vagy találni olyat, aki igazán megért minket.
Vajon miért van ez így? Talán jobban szeretünk egyedül boldogulni? Vagy túlságosan is belefáradtunk a sok csalódásba, ami miatt már nehezen engedünk valakit közel magunkhoz? Ha mégis megtörténik, inkább elmenekülünk.
Amit én látok: a szingli nők ma már sokkalta önállóak. Építik a karrierjüket, tanulnak, utaznak, inspirálódnak, és úgy érzik nem bírnak elviselni több csalódást és inkább sodródnak az árral. A férfiak, amit észrevettem rajtuk, inkább jobban félnek a saját érzéseiktől, mintha azt valaha is gondolnák. Inkább „magányos farkasként” élik a mindennapokat, hátha néha pár mámoros éjszakán jól járnak.
Hogy tetszett?