5 dolog, amit a szerelemről tanultam az esküvőm óta

Bennem is ez a kettősség élt sokáig, aztán ahogy kellett, jött a herceg, megvolt a világra NEM szóló lakodalom és jöttek a hétköznapok. A hétköznapok, amikből rengeteget tanultam, és bár az eddigi 5 házasságban eltöltött évünk még nem egy életre szóló tapasztalat, néhány dolgot sikerült megtanulnom.

1. A szerelem nem egy lineáris érzés

Az esküvőig nyilvánvalóan egyre csak fokozódnak az érzelmek, hiszen a pár tervezgeti a közös jövőt, álmodoznak, elképzelik, milyen lesz a kapcsolatuk 5, 10, 20, vagy akár 50 év elteltével. Ez egy felfokozott, boldog állapot, hiszen ki ne szeretne a jövőjéről, a leendő gyerekeiről, házáról és életéről elmélkedni? Ez a boldogságérzés is erősíti a szerelmet, és az esküvő közeledtével az egyre növekvő elhatározás is.

Sokan úgy nyilatkoznak erről, hogy az esküvő a csúcspont, azután pedig szépen lassan ellaposodik a kapcsolat. Ez nem így van. Egyáltalán nem egy egyenes vonal vezet a szerelem elvesztéséhez, sőt, ez utóbbi sem törvényszerű. Érdekes, hogy bizonyos, meg nem határozható időszakokban mennyire bújósok és extra boldogok vagyunk, míg máskor hetekig csak éldegélünk egymás mellett. Hullámzik az egész, és ez szerintem így jó. Nem lehet mindig minden szivárványos és unikornisos, igenis kellenek a laposabb napok ahhoz, hogy tudjuk értékelni az utána következő boldog, érzelemdús időszakot. Amiből pedig van bőven, így ha ezekre alapozunk, máris esélyt kaptunk a hosszú, szerelemteljes házaséletre.

2. Nem minden sikerül úgy, ahogy eltervezzük

Legyen szó a legnagyobb dolgokról, mint házvásárlás vagy gyermekvállalás, vagy akár a hétköznapi, jelentéktelenebb eseményekről, mint pl. egy szülinap megünneplése, vagy a vacsora elkészítésének sikeressége. Bármennyire is szilárd elhatározás, hogy 5 éven belül saját házat/lakást vásárolunk, 10-en belül pedig megtöltjük minimum 3 lurkóval, bármi közbejöhet.

Ahogy a főzési folyamatba is beleszólhat valami váratlan, sőt… még egy szülinapot vagy évfordulót is el lehet felejteni. Jó, ha vannak terveink és elképzeléseink, de nem szabad, hogy ezek megingathatatlanok legyenek, mert ha valami hiba csúszik a gépezetbe, és minden addigi álomkép borul, attól nekünk még talpon kell maradnunk. Tehát, ha nem jön össze a lakásvásárlás, újat kell keresnünk, ha nem jön a baba, utána kell nézni a lehetőségeknek, ha pedig a fasírt lesz ehetetlen, akkor is kell, hogy legyen egy jó pizzéria telefonszáma a hűtőn.

3. A szeretet döntés kérdése (is)

Szuper látni a romantikus filmekben, vagy a csajos sorozatokban, ahogy egy-egy pillantás és találkozás alatt életre szóló szerelem alakul ki a szereplők között. Tele lehet rajtuk bőgni egy százas csomag zsepit és lehet rajongani 1-1 párosért, de tudnunk kell, hogy ők kitalált karakterek és valószínűleg a valóságban a taxin összekapó, vagy az azonos kesztyűért nyúló férfi és nő csak morogna, hogy a másik mekkora tuskó és nem kötődne mély kapocs köztük.

A korosztályomban rengeteg válásról hallok és sokszor csak kapkodom a fejem, amikor 1-2 évvel az esküvőjük után úgy döntenek a párok, hogy inkább külön folytatják. Szerintem a fogadalom nem csak egy szépen megírt kis beszéd, ami romantikus és jól hangzik, ahogy a szeretteink előtt elmondjuk, hanem egy döntés meghozatalának kifejezése is. Egy döntésé, miszerint az embert, aki velünk szemben áll abban a pillanatban, szeretni és tisztelni fogjuk, történjen bármi is.

Természetesen ha bántalmazás, alkoholizmus, vagy bármi ehhez hasonló erőszakos magatartás miatt kerül pont a kapcsolat végére, az jogos, és nem lehet rajta változtatni, sőt, ajánlatos is minél előbb kiszállni egy bántalmazó kapcsolatból. Azonban normális esetben, értelmes, felnőtt emberek között úgy gondolom, mindenről tudni kell beszélni és a kommunikáció segítségével bármit meg lehet oldani.

Meg kell értenünk a másikat, és meg kell tanulnunk szeretni a hibáival együtt is. Ha ez nem megy, akkor pedig megoldást kell találni arra, hogy mégis elviselhető legyen a legrosszabb tulajdonság is. Mindenkinek vannak idegesítő dolgai, így nem tartom jó megoldásnak a kapcsolatról kapcsolatra ugrándozást, hiszen a következő sem biztos, hogy jobb lesz. Tanuljuk meg inkább kezelni a másikat, tegyük könnyebbé a hibák elviselését, és máris sokat tettünk a közös boldogságunkért!

4. Saját hagyományok kellenek!

Minden családnak megvan a maga ritmusa, a hagyományai és a szokásai. Mivel a házasságba többnyire két teljesen különböző családból érkezünk, főként az első egy év alatt lesznek ezzel kapcsolatban meglepetések.

Minden egyes ünnepnek, legyen szó családi, egyházi vagy állami eseményről, van egy kialakult lebonyolítási módja mindkét félben, amit össze kell gyúrni. Ez nem kis feladat, azonban megéri kialakítani a saját hagyományainkat, hogy a továbbiakban gördülékenyen történjenek az események. Fontos megbeszélni, hogy kinek, mi, mennyire fontos. Ha valakinek mondjuk abszolút nem fontos a névnapja, akkor arra fölösleges egy gesztusnál és egy sütinél többet áldozni. Ha viszont valaki elvárja, hogy a szülinapján legyen meglepetésbuli és sok ajándék, és ő legyen a hercegnő aznap, akkor ő is megérdemli, hogy egy napra körülötte forogjon a világ.

Át kell beszélni azt is, hogy kinek, mi fér bele egy-egy ünnep alkalmával. Pl. lehet-e Szenteste családot látogatni, vagy csak a szűk család (ezesetben csak a fiatal pár) legyen együtt aznap? Hozzon-e ajándékot a Nyuszi és a Télapó? Felnőttek vagyunk, ettől függetlenül egy apró meglepi jól tud esni bármikor. Szeretnénk-e szülinapi bulit? Hogyan képzeljük el a Szilvesztereket? Ivás, amíg bírjuk, vagy nézzük a matinét a kanapén összebújva hajnalig? Mi legyen a szülinapi ajándék? Elég egy doboz bonbon, vagy esetleg egy új telefonnak/lábasnak/horgászbotnak örülne a másik? Jó a hasznos ajándék, vagy megsértődik az asszony a turmixgépen? És a koncertjegyet csak együtt lehet beváltani, vagy viheti a szomszéd srácot is az ajándékozott fél?

Mindent meg kell beszélni és tudni kell, hogy a másik mit vár el a jeles napokon, majd ki kell alakítani a saját hagyományainkat, amiket később a gyerekeinknek is továbbadhatunk.

5. A mi életünk, a mi döntésünk, és ebbe nem szólhat bele senki!

A cikk végére maradt, pedig talán a legfontosabb mind közül. Ne hagyjuk magunkat a szüleink, a szomszédok vagy a közízlés által irányítani! Attól még, hogy a szüleink nem töltöttek külön egyetlen éjszakát sem, nekünk nem muszáj hazajönni az üzleti útról csak azért, hogy együtt aludjunk minden éjjel. De ha éppen ellenkezőleg, ők a külön ágyra esküsznek, akkor sem muszáj külön aludnunk.

Azért, mert a szomszéd szerint túl sokat megyünk el otthonról, nekünk lehet, hogy éppen ezek az élmények adnak elegendő energiát a következő nehéz héthez, vagy egy kapcsolati mélypontból való kimászáshoz. De ha nincsen erre igényünk, akkor otthon is ülhetünk a hétvégeken, nekünk kell érezni, hogyan jobb.

Tudnám még folytatni a sort, de a lényeget már leírtam: nekünk kell irányítani a sajt életünket. Meg lehet hallgatni mások tanácsait, át is lehet gondolni őket, de alapvetően mi vagyunk a szűk család, és mint leendő szülők és a saját családunk élén álló két felnőtt, nekünk kell meghozni az életünk kis és nagy döntéseit egyaránt.

Szerinted mi a legfontosabb, amit egy jól működő, tartós kapcsolatért tehetünk?

Hogy tetszett?

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!