Mindenki Siet

Fejvesztve rohanunk, mintha nem lenne időnk, mintha nem szabadna döntést hozni, félretenni a félelmeinket, birtokolni a tudást. Félünk álmodni, tovább lépni, bízni és hinni.

Nem merjük azt remélni, hogy ránk jobb sors vár valahol. Adott a lehetőség a döntésre, mi még sem élünk vele. Soha. Ahhoz, hogy ne féljünk többé a kudarctól, az ismeretlentől, meg kell minden félelmünket tapasztalnunk. Szembe kell néznünk azokkal a dolgokkal, amik miatt elvesztettük a kedvünket a tovább haladástól. Tovább haladni ugyanis bátorság. Bátorság, ami utat mer vájni olyan földbe, amely még csak nem is érzett emberi taposást. Amelyen még sosem haladtak. A bátorság az idő elő kapuja.

Meg kell tapasztalnunk, hogy bár tudjuk, de nem szabad siettetni a dolgokat. A világ úgy is siet, hisz nem mi késünk. Haladjunk tovább azon az úton, amelyiken csak szeretnénk. Csak menjünk, és tegyük azokat a dolgokat, amiket csak akarunk.

Egy életünk van, és ezt az egy életet töltsük meg olyan dolgokkal, melyek után csak annyit kell mondanunk: „igen, valóban megérte.”

Ne pazaroljuk olyan emberekre az időnket, akik nem képesek lassítani, akik csak a rosszat látják. Ők tékozolják a saját idejüket is azzal, hogy nem tudják megugrani azt az akadályt, amit az élet eléjük állított.

Miután beláttuk, hogy mi ennél többre vagyunk képesek, elindulunk. Megpróbáljuk. Sikereket érünk el, és ezáltal több önbizalmat halmozunk fel. Mindig célba érünk.

Hogy tetszett?