Exkluzív részlet a Calendar Girl című sikerkönyvből: Egy escort lány különös kalandjai

Az írónő néhány izgalmas részletet is elárult a készítés folyamatáról a nekünk adott interjúja során!

Hány éves korodban kezdtél el olvasni? Mi volt az első kedvenc könyved és miért?

Mindig is szerettem a könyveket, de a megszállottság tizenkét éves korom körül kezdődött. Akkor kaptam meg anyukámtól Ann Martin gyerekkönyv-sorozatát, a Bébiszitterek Klubját. Habár a legelső kedvenc könyvem inkább O’Henry-től a Háromkirályok ajándéka volt, a nővérem gyakran olvasta nekem éjszakánként a zseblámpa fénye mellett. Ő nevelte belém a klasszikusok szeretetét. A mai napig különös jelentőséggel bír számomra ez a könyv a benne szereplő két ember teljes önzetlensége miatt, akik jobban törődnek a szeretteikkel, mint bármilyen más tárggyal, amit birtokolnak. Feladni a legfontosabb tulajdonodat, csakhogy a másik boldog legyen? Megfizethetetlen.

Milyen zsánereket olvasol a leggyakrabban? Sok filmet és sorozatot nézel?

Azt írom, amit szeretek olvasni is, elsősorban kortárs erotikus románcokat. Ám ha úgy tartja kedvem, belevetem magamat a nőknek szóló regényekbe és misztikus olvasmányokba. A tévé előtt nem töltök túl sok időt. Olykor, amikor a múzsám éppen hallgat, leülök és egyfolytában sorozatokat nézek több napon át, de ezek az időszakok hamar elmúlnak, és inkább visszatérek az olvasáshoz és az íráshoz.

Mikor szerettél bele utoljára valamelyik kitalált szereplőbe? Ki volt az?

Mostanában olvastam újra Raine Miller Blackstone-afférját, újra és újra szerelemes leszek a főhősbe, Ethan Blackstone-ba.

Emlékszel a pillanatra, amikor megszületett benned a Calendar Girl ötlete?

Nem igazán volt egy kimondott pillanat, az ötlet hónapokon keresztül kavargott a fejemben. Aztán amikor egy befejezett sorozat után tartottam egy kis szünetet, megalkottam Mia karakterét az alapján, ahogyan korábban elképzeltem. 2014-ben egy októberi napon elkezdtem írni a történetét, és fel sem tudtam állni a billentyűzet mellől, amíg vége nem lett az évnek.

Mi inspirálta a sorozatot? Nehéz ilyen sokáig kapcsolatban maradni a karakterekkel?

Az élet inspirál. Vázlatosan volt a fejemben, hogy ki is Mia és mik azok a leckék, amiket meg akarok tanulni az életben. Éppen ezért kitaláltam vicces helyszíneket és kuncsaftokat, akikkel kapcsolatba kerül a helyszíneken. Mire szeptemberhez értem a sorozatban, már nagyon küzdöttem, tartanom kellett egy kis szünetet. Elkötelezni magamat egy karakterhez egy egész évre sokkal könnyebben megvalósíthatónak hangzik, mint valójában. Főleg egy olyan embernek, aki a postaládáig se tud elsétálni anélkül, hogy új ötlete ne támadjon. Úgyhogy elkezdtem írni egy másik könyvet, miközben Miával is foglalkoztam, csakhogy a múzsám ne égjen ki teljesen. Ez jól működött, megírtam a Resisting Roots című regényemet, amíg kitaláltam a Calendar Girl utolsó hónapjait.

Melyik sorozatbeli férfit szereted/utálod a legjobban? Miért?

Nagyon szeretem Alec DuBois-t, vele februárban találkozhat az olvasó. Nemcsak egy dögös francia pasi, megtanítja Miának, hogy szeresse magát, és hogy a szerelmet adni és kapni is lehet egy rövid ideig vagy akár egy életen át is. Ez az üzenet nagyon fontos nekem. Plusz ő egy férfikontyos, szabadszájú szexi művész. Egyszerűen dögös! Blaine Pintero az ügyeletes rosszfiú az a karakter, akit szándékosan úgy alkottam meg, hogy az emberek utálják. Én személy szerint egyik szereplőmet sem utálom, mind az enyémek, de Blaine kifejezetten ördögi.

Hasonlítotok valamiben Miával?

Tudod, ezt a kérdést mindig megkapom (nevet). Azon túl, hogy zöld a szemünk és telt alkatúak vagyunk, igazándiból semmiben. Tudatosan próbálom kerülni, hogy a saját személyiségemből túl sok szivárogjon a karaktereimbe. Ez segít távolságot tartani a könyvtől, és őszintén szólva én nem vagyok olyan érdekes.

Mi volt az a szikra, amely begyújtotta ezt az elképesztő világsikert?

Erősen hiszek benne, hogy Mia egy olyan nő, aki bárki lehetne bármilyen kultúrából, háttérből, etnikumból, életfázisból, életkorból… stb. Mindenki tud valahogy kapcsolódni vele és kalandjával. Ő a rocksztár az egészben.

Mondanál néhány kedves szót a magyar olvasóidnak?

Kezdésként megosztanék egy érdekes dolgot. A középiskolai legjobb barátom egy magyar cserediák volt, úgyhogy Magyarország mindig is az élen járt azok között a helyek között, amelyeket meg akartam nézni. Ez azt jelenti, kedves olvasóim, hogy hamarosan ellátogatok hozzátok. Nem tudom még biztosan, hogy mikor, de tervezem, hogy megyek, és megismerem a kultúrátokat, amely az elmúlt húsz évben elkápráztatott. Figyeljétek a Facebook-ot, a Twittert és az Instagramot a fejleményekért, hiszek benne, hogy a sors odavezet, amikor eljön az ideje. Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok a Calendar Girlt, hogy rátaláltatok a kapcsolatra magatok, Mia és a kalandjai között. Emlékezzetek… bízzatok az utatokban!

Szeretettel,

Audrey

OLvass bele a regénybe!

"Az igaz szerelem nem létezik. Éveken át hittem benne, ráadásul úgy éreztem, rátaláltam. Négyszer, hogy pontos legyek. Lássuk csak, hogy is volt:

Taylor. A gimnazista szerelmem. Négy éven át voltunk együtt. A kosárcsapat sztárja, az iskola történetének legjobbja. Magas, esze nem sok, de annál izmosabb, babapiskóta méretű férfiassággal. Bizonyára a titkon beszedett kilónyi szteroidtól. Az érettségi estélyén tett magáévá, aztán lelépett a szüzességemmel és a szurkolólányok kapitányával. Úgy hallottam, kivágták a főiskoláról, és szerelőként dolgozott valami nevenincs kisvárosban, megnősült, két gyereke lett, és a házasélete romokban. Aztán ott volt Maxwell, a tanársegéd, akit a pszichológiai kurzuson ismertem meg a Las Vegas-i Közösségi Főiskolán. Biztos voltam benne, hogy képes a vízen is járni. Kiderült, hogy miközben összetörte a szívemet, minden egyes lányt meghúzott azokból az osztályokból, ahol TS volt. A TS jelen esetben tehát sokkal inkább a Tinédzser Szex megfelelője, és bőven szerzett tapasztalatot. Nem baj. Két lányt teherbe is ejtett, úgyhogy kirúgták. Tizenkilenc éves korára már két leányanya perelte gyerektartásért. Volt ebben valami leírhatatlanul ironikus.

Húszévesen pihentem kicsit. Egy egész éven át felszolgálóként dolgoztam a Las Vegas Stripen lévő MGM Grandben. Itt találkoztam a szerencsés harmadikkal, Bennyvel, bár utólag mondhatjuk, hogy minden volt ez, csak nem szerencse. Svindler volt, számolta a kártyákat, persze nekem azt mondta, hogy a kereskedelemben utazik, és csak szórakozásból jár kaszinókba, mert imád pókerezni. Viharos viszonyunk volt. A közös időnk nagy részét részegen a teste alatt töltöttem, de ettől függetlenül úgy éreztem, szeret engem. Milliószor elmondta. Két hónapon át csak ittunk, úszkáltunk a szálloda medencéjében, és minden éjjel keféltünk abban a szobában, amelyet az egyik takarító haverom segítségével szereztem. A kulcsért cserében ingyen itattam őt és a barátait a bárban. Működött. Egy ideig. Bennyt kártyaszámoláson kapták, és hosszú időre eltűnt. Az első évben teljesen kikészültem. Aztán megtudtam, hogy kis híján halálra verték, kórházba került, ahonnan sikerült lelépnie, és egy szó nélkül elillant. Az utolsó pasi kiverte a biztosítékot nálam. Blaine-nek hívják, de a Lucifer jobban illene hozzá. Üzletember, negédes dumával. Az üzletember kifejezés persze nem pontos. Igazából uzsorás. Ő volt az, aki az apámat is bepalizta, és olyan kamatra kölcsönzött neki, amit soha az életben nem tud visszafizetni. Először engem vett célba, majd apát. Akkoriban azt hittem, a szerelmünk egy tündérmese. Blaine a csillagokat is megígérte nekem, aztán a poklok poklát hozta el."