Egy divatimádó diktátorfeleség története

Miről is olyan híres a hölgy, Ferdinand Marcos, egykori fülöp-szigeteki diktátor felesége? Nem másról, mint hogy állítólag 3000, azaz háromezer pár cipője volt és hogy valami elképesztő szenvedéllyel gyűjtötte a népétől eltulajdonított pénzből a luxuscikkeket.

A hölgy a cipők, ruhák és ékszerek őrült szeretetén kívül persze még sok más dologról is híres volt. Például férje iránt tanúsított megingathatatlan lojalitásáról. Mindig, minden körülmények között kiállt hitvese mellett, akivel egy hivatalos politikai rendezvényen találkoztak először. Ferdinand úgy beleszeretett Imeldába már az első pillanatban, hogy 11 napi "ostromlást" követően a hölgy beadta a derekát és hozzáment a férfihoz! 11 nap, Drágáim! Van, akinek nem kell a „Put a ring on it” számot játszania végtelenítve…

A first lady-t – aki egyébként szépségkirálynő is volt – befolyásossága miatt később úgy is emlegették, hogy "Vaspillangó”, mely arra utalt, hogy bár kívülről törékeny nőnek látszott, és rá is játszott néha erre, valójában egy kőkemény, céltudatos asszony volt, és máig az is maradt. A stílusa, a mindig makulátlan hajkoronája és bőre, a gyönyörű ruhái miatt pedig sokszor hívta a sajtó "a fülöp-szigeteki Jackie Kennedy"-nek is. Itt a Jackie utáni first lady-vel, Lady Bird Johnsonnal látható:

Miután férje 1966-ban elnök lett, szinte azonnal elképesztő költekezésbe kezdett, és ezzel aztán ki is vívta az emberek haragját, hiszen amíg ő nagytételben vásárolgatott magának mindenféle luxuscikkeket, a nép nagy része mélyszegénységben élt és mezítláb volt kénytelen járni. Gyakran mondogatta, hogy allergiás a csúnyaságra, ezért Manilát is igyekezett újra csillogóvá tenni úgy, hogy a szegénynegyedeket közben elbarikádozta a szem elől. Mivel Vaspillangónk megkövetelte magának az igazi fényűzést, úgy gondolta, hogy ehhez az életstílushoz az is hozzátartozik, hogy New York-i felhőkarcolókat vásárolgat magának 50-60 millió dollárért. Az Empire State Buildinget is szerette volna magáénak tudni, de aztán meggondolta magát, mert a 270 millió dollárt nem tartotta reális árnak. Azért jó tudni, hogy a neki is voltak korlátai! ;)

Előfordult olyan is, hogy egy európai shopping körútról tartott éppen hazafelé a magángépével, mikor is eszébe jutott, hogy valamit elfelejtett. Mit gondoltok, mi lett a megoldás? Naná, hogy visszafordította gépet és újra Róma felé vették az irányt, hiszen ő ott akart parmezánt vásárolni! Jó nagy sajt-botrány kerekedett a történetből, és annak ellenére, hogy a fülöp-szigeteki médiumok nem írhattak Imelda fényűző utazásáról, a nemzetközi sajtó felkapta a hírt, így gyakorlatilag az egész világ rajta köszörülte a nyelvét.

Amit pedig most mesélek vele kapcsolatban, azt én magam sem hittem el elsőre, Drágáim! Szóval volt egy bizonyos Miss Universe szépségverseny Manilában, 1974-ben, aminek megrendezése kérdéses volt, mert a meteorológusok tájfunt jósoltak. Hát amint Marcos asszony fülébe jutott a hír, intézkedett is és bevetette az ország légierő bázisának nagy részét, akiknek ki lett adva parancsba, hogy a vadászgépekkel akadályozzák meg az esőfelhők összekapcsolódását. Jelentem, a hadművelet sikeres volt, a szépségversenyt megtartották! Elképesztő, igaz? És el ne felejtsük, hogy a rendezvényt egy 10.000 férőhelyes stadionban rendezték meg, melyet mindössze 3 hónap alatt újítottak fel csak és kizárólag a diktátor feleség kedvéért. Hoztam nektek egy (sajnos elég gyenge minőségű) videót, bizonyítékul arra, hogy a rendezvény valóban megtörtént!

Nem állunk ám meg ezen a ponton, Édeseim, van itt még mit mesélni! A hűséges, szerető asszony ugyanis szervezett egy 2 napos fesztivál hangulatú születésnapi mulatságot férjének. Eddig még nincs is semmi különös a történetben, ugye? Láttunk már ilyet a történelemben. Olyat viszont nem, hogy egy ország vezetőjének és az összes meghívott vendégnek fűszoknyát és kókuszdióból készült melltartót kelljen viselnie a partin. Igen, a férfiaknak is! Nem volt kivétel, még a legmagasabb rangú katonai vezetőnek és más országok irányítóinak is kötelező volt ez a viselet. A helyzet pedig az, hogy Imeldának senki nem mert nemet mondani, így gyakorlatilag az asszony egy pillanat alatt csinált bohócot a vendégseregből. Sajnos nem maradt fent sok kép az eseményről, de talán nem is baj:

Az utolsó történet Imeldáék háza tájáról a három közül a legkisebb gyermekhez köthető. Szóval legfiatalabb lányának esküvőjét úgy álmodta meg, hogy valódi tündérmese elevenedjen meg a nagy napon. A koncepció az volt, hogy Diana és Károly angol hercegi pár 1981-es egybekelésének varázslatos pompáját elevenítsék meg újra, amihez - most figyeljetek! - mindenképpen szükséges volt felújíttatni egy egész várost! Az építészeknek nem volt könnyű dolga, hiszen egy spanyol történelmi szellemű, romantikus hangulatú várost kellett létrehozniuk viszonylag rövid idő alatt. Irene, a menyasszony eredetileg kicsi, családias hangulatú szertartást szeretett volna a legközelebbi családtagokkal és barátokkal, de végül anyuka kézbe vette a dolgokat és az angol stílusú, spanyol hangulatú, filippínó esküvő röpke 10,3 millió dollárba került. Reméljük, azért az ifjú pár jól érezte magát a nagy napon, igaz? ;)

A pár három gyermekével / Irene esküvője

De ne hagyjuk ki a divatot sem, hiszen mégiscsak ezért kezdtem el ezt a cikket! A hatalmas cipőgyűjtemény nagy része, amiről az elején már szót ejtettem, sajnos egy beázás során megsemmisült. A diktátorfeleség ruhagyűjteményét úgy őrizték, hogy még a múzeum személyzete sem tudta, milyen kincsek birtokában vannak és épp a beázás hívta fel a figyelmet a különleges darabokra. Szerencsére jó pár(száz) darabot meg tudtak menteni a kollekcióból, még ha a penész, a víz és a termeszek meg is támadták a finom anyagokat, és most egy fülöp-szigeteki cipőmúzeumban láthatóak sok más híres ember lábbelijével együtt.

1987-ben, miután elűzték őket a palotából, Mrs Marcos azt nyilatkozta, hogy a 3000 pár cipő nem is igaz, hiszen "csak" 1060 pár lábbelije volt és különben is, ő sosem szerette igazán a bőrcipőket, mert nem tettek jót a lábainak. Hát, minden elismerésem a hölgynek, hogy fejből tudta, hány pár cipője van, mert én biztosan nem tudnám megtippelni sem, pedig sokkal kevesebb lapul a szekrényben. ;) Azt is állította, hogy sokkal szívesebben viselt, olcsó spárgatalpú cipőket, és hogy a drága márkák helyett a marikinai cipőkészítők darabjait preferálta, és ezeket viselte külföldi útjain is, hogy népszerűsítse a hazai cipőgyártást. Ennek ellenére megszámlálhatatlan Chanel, Christian Dior, Salvatore Ferragamo, Gucci és Prada cipőt találtak a palotából való sietős távozásuk után. Sőt, még nercbundákat, több száz estélyit, és vagy ezernyi táskát és ékszert.

Imelda kedvenc ruhája egyébként a méretes, csúcsosan álló ujjakkal díszített terno volt, egy klasszikus és nagyon elegáns filippínó viselet. Ezt egyébként a mai napi előszeretettel viseli a hölgy, aki a 85. születésnapját egy cipővel díszített tortával és a maroknyi, mai napig hűséges követőjével ünnepelte.

Mit szóltok, Drágáim? Sajátos egy tündérmese volt ez, igaz? Én ezzel a gondolattal zárnám ezt a kis történetet, amit bár sokszor hallott Imelda, úgy tűnik, mégsem sikerült megfogadnia. Mindenesetre, ha ti szeretnétek egy sokkal szebb tündérmesét, happy endinggel, az a tippek, hogy inkább kérjétek karácsonyra a Grófnő, Hercegnő vagy Királynő szépítő napi csomagunkat. ;) Csóóóóóóóók Markitosssss

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!