Miért nem feleslenek a japán gyerekek?

Japán kultúra számos tekintetben egyedülálló, akár más ázsiai országokhoz képest is. A "felkelő nap" népe kiemelten fontosnak tartja például a generációk közti kapcsolatot, a legtöbb gyerek tisztelettudó, engedelmeskedik a szüleinek, és nagyra becsüli nagyszüleit. Ennek erősítésére nagy energiákat fordítanak, és fordítottak a múltban. A japán nők régebben még munka közben is nevelték a gyermekeiket, akár otthon, akár a mezőn dolgoztak, aminek következtében a kicsik például hamarabb kezdett beszélni, mint járni.

Bármily furcsa, a japán nők a mai napig tartják ezt a hagyományt, természetesen ötvözve a modern kor vívmányaival, legyen szó a technikáról vagy a jogról. Egy japán anya a gyermek 3 éves koráig mindenképpen otthon marad, sőt, egyenesen szégyennek számít, ha rábízza a kicsit a nagyszülőkre vagy túl hamar az óvodába adja. Igaz, egyik esetben se szakad meg a gyermek edukációja. Az óvodákban például nagy hangsúlyt fektetnek a kicsik érzelemvilágára, hogy jó embert faragjanak belőlük. Nem engedik, hogy egy játékot a földhöz vágjanak, megtanítják őket bánni embertársaikkal, vagy az állatokkal és a növényekkel. Természetesen az apák sem maradnak ki a jóból, az oktatás az ő feladatuk is.

Természetesen azért előfordul, hogy a gyerek mégis rosszul viselkedik. A japánok azonban a hibákat is máshogy kezelik, nem kiabálnak, nem büntetnek, egyszerűen csak tekintetükkel és hangszínükkel fejezik ki nemtetszésüket. A japán gyerekek érzékelik jeleket, bűntudatuk lesz és igyekeznek jóvá tenni a hibájukat.

Ezek a módszerek - legyen szó a nevelésről vagy "megtorlásról" - sokaknak furcsák lehetnek, de érdemes megfontolni őket, hisz a tapasztalatok szerint ezek a nevelési módszerek igen hatékonyak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek művelt felnőtté váljanak, törvénytisztelőek legyenek és kiválóan kommunikáljanak.