Így sikerült megbarátkoznom a fejemre nőtt sörénnyel, amit ma már a hajamnak hívok
"Egyszerűen kezelhetetlen volt, szállt és kunkorodott össze-vissza, ott volt mindenhol, ahol nem kellett volna..."
Tudom, általában úgy szokott ez lenni, hogy akinek egyenes a haja, az hullámos, vagy göndör fürtöket akar; akinek pedig bongyor, az szinte biztos, hogy a szög egyenesre vágyik. Én ez utóbbi kategóriába tartoztam, amióta az eszemet tudom, mert ugyan a mások által talán jogosan irigyelt vastag és dús hajkoronával rendelkeztem gyerekkorom óta, engem ez az őrületbe kergetett. Egyszerűen kezelhetetlen volt, szállt és kunkorodott össze-vissza, ott volt mindenhol, ahol nem kellett volna: az arcomban, a ruháimon, eldugulva a lefolyókban, és még csomó helyen, ahova egyáltalán nem hiányzott. Felnőtt fejjel tanultam meg elfogadni és szeretni, hogy ilyen rőzse jutott ki nekem, és ez a következő állomásoknak volt nagyjából köszönhető!
# Miután még 18 évesen is szinte kivétel nélkül úgy néztem ki, mint egy sörényében gondozatlan oroszlán, - na nem azért, mert nem ápoltam a hajamat, hanem mert szimplán a természetes fazonja és dússága miatt totál zabolátlan volt, - úgy döntöttem rááldozom a zsebpénzemet egy komolyabb hajvágó szalonba való ellátogatásra. Na itt megtörtént a csoda: végre kellően megritkították a hajamat.