Exkluzív interjú Ördög Nórával - Külföldön, egy repülőtéren tudta meg: végre babát vár!

Május 25-én került a boltokba új könyved Pozitív címmel. A Facebookon láthattunk rólad egy videót, amin először láttad meg a nyomdából megjött kötetet, és látszik, hogy igen csak meghatódtál… Mondtad is, hogy sok munka van mögötte, ezért az elérzékenyülés… Pontosan milyen sok munkát jelent ez, meddig készült a könyv?

Nagyjából egy „kényelmes” évig, ugyanis tavaly tavasszal kezdtem el írni. Akkor még úgy volt, hogy karácsonyra ki is jövünk vele, de hamar realizálódott, hogy két gyerek mellett ez lehetetlen feladat lenne. Ezért kitoltuk a Librivel a dátumot, így idén május 25-től lesz kapható a könyvesboltokban a Pozitív. Sok munka volt vele, hiszen a sok-sok személyes tapasztalaton kívül, több interjú is helyet kapott a kötetben: a témában legprofibb szakemberekkel, orvosokkal és persze sorstársakkal is beszélgettem, így lett kerek egész. Hamar rájöttem egyébként, hogy otthon nem igazán tudok írni (tudjátok hogy van ez: általában inkább beraktam a mosást, elpakoltam a ruhákat ahelyett, hogy ezen dolgoztam volna…) ezért ha tehettem, elvonultam „alkotói magányomba”, ami nagyon érdekes élmény volt.

És mikor döntötted el, hogy erről az elég érzékeny, ugyanakkor nagyon fontos témáról egy egész könyv fog születni?

Hogy felvállalom, hogy én ezzel a problémával küzdök, az korábbi döntés volt. Ez már Mici születése előtt megtörtént. A könyv létrejöttének két oka is van. Az egyik, hogy ezután elindult egy felém áramló, szűnni nem akaró érdeklődés a témában, jöttek az e-mailek, levelek, a rendezvényeken is sokszor megtaláltak a lányok, hogy tanácsot kérjenek, vagy megkérdezzék a véleményem. Illetve a Libri vetette fel ennek nyomán a könyv ötletét. Ekkor már szinte küldetésemnek éreztem, hogy segítsek azoknak a nőknek, akik hasonló problémával küzdenek, így született meg a könyv.

Írod a bevezetőben, hogy ebben a kötetben nem fog senki olyan tanáccsal találkozni, hogy: „ne görcsölj rá, engedd el és sikerülni fog!” Te magad sokszor megkaptad ezeket? Nyilvánvaló, hogy ez nem segít, de akkor a tapasztalatod szerint mi az, ami igen?

Ezek a mondatok egyértelműen azt erősítik, hogy te képtelen vagy valamire, amit más játszva elér. Pont az lenne a lényeg, hogy nem kell hibásnak érezned magad folyamatosan, amiért nem jön a baba. Erre a témára az is rá van feszülve, akinél nincs gond, és szinte azonnal pozitív lesz a teszt. Nem csak az, akinél kiderül, hogy van valami probléma… A lényeg, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját útját. Nem az orvosoktól, a férjünktől kell várni a megoldást: ebbe a történetbe mindenkinek bele kell tennie a maga részét. Tenni kell érte, küzdeni és nem arra várni, hogy majd a sors megoldja. És persze a hit is nagyon fontos!

Volt olyan a 3 és fél év alatt, amíg próbálkoztatok, hogy tényleg mélypontra kerültél? Ha igen, egy-egy ilyenből hogy lehet visszajönni?

Igen, sok mélypont volt ez alatt az időszak alatt. Ilyenkor általában Palkó mondott valamit, ami túllendített a helyzeten. Azt is sokszor mondta, hogy azért ne csináljunk úgy, mintha egyébként nem lenne tartalmas és boldog életünk! Még nincs gyerekünk, de itt vagyunk egymásnak, nagyon szeretjük a másikat, sokat utazunk, a barátainkkal programolunk, már ez is óriási ajándék a sorstól, ami sokaknak nem adatik meg. És ez teljesen igaz. Ugyanakkor azt gondolom, hogy igenis meg kell engednünk magunknak, hogy elkenődjünk. Meg kell élni a fájdalmat is, és nem kell úgy tenni, mintha ez az egész nem lenne pokoli nehéz.

Igen, nem csak a testi, de a lelki része sem egyszerű ennek a történetnek. Volt, aki segített neked a kudarcok feldolgozásában?

Almási Kitti pszichológus barátnőmet kértem meg, hogy üljünk le beszélgetni. A terápia igen fontos része az egész folyamatnak, ez tagadhatatlan. Először azt mondta, hogy próbáljuk meg, de ha nagyobb a baj, mint gondolta, akkor továbbirányít máshoz, mert nem akarja, hogy ez befolyásolja a barátságunkat. Összesen háromszor találkoztunk, de már ez is sokat segített nekem: sorsfordító dolgokra döbbentem rá. Olyan lelki blokkokat szabadítottunk fel együtt, amelyek ott voltak az orrom előtt, épp csak ki nem szúrták a szemem. Én mindenkinek tudom tanácsolni, hogy ha ilyen helyzetben van, akkor menjen el egy lélekgyógyászhoz, mert minden kudarccal végződő hónap nyomot hagy az emberben. És a stressz csak gyűlik-gyűlik, de egy szakember tényleg sokat segíthet! Mi pont a 3. lombik előtt találkoztunk, ez nagyon kellett akkor nekem.

A 2. gyermeketek már természetes úton fogant. Lehet, hogy a pszichés ok feloldása is hozzájárult a későbbiekben ehhez? Mi lehetett az oka, hogy ez sokkal könnyebben sikerült, mit mondtak az orvosok?

Biztos, hogy ez is hozzájárult. Az orvosok egyébként azt mondták, hogy egy terhesség sok mindent megváltoztat: változnak a hormonok, változik az egész test, tehát ez is segített valószínűleg. Illetve az is kiderült, hogy talán lehetett egy enyhébb endometriózisom is – ennek az orvosok szerint az egyik legjobb „ellenszere” a terhesség, szóval ez az akadály is elhárult a második baba jövetele elől. Azóta az írás is feloldott bennem egy csomó gátlást, a Pozitív című könyv megszületése rám is terápiás hatással bírt. Komoly felismerések sorozata jött el az életemben.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor kiderült, hogy SIKERÜLT és várandós vagy Micivel? Meséld el, hol és hogyan történt, mit éreztél!

A 3. lombik után a tesztelés dátuma pont a 31. szülinapomra esett. Úgy éreztem: ez egy üzenet lesz a sorstól, ez a dátum nem véletlen! Viszont az egészet bonyolította, hogy Palkó előző este jelentette be, hogy akkor holnap hajnalban indulunk Párizsba, mert ezt kapom a szülinapomra, még sosem jártam a városban. Így végül úgy döntöttem, hogy nem hajnalban, kapkodva, indulás előtt csinálom meg a terhességi tesztet, hanem a müncheni átszállásunk idejére halasztom. Palkó is azt mondta: ha negatív lesz, akkor ezt most itt tudjuk hagyni Münchenben, tovább tudunk lépni. A reptéri mosdóban csináltam meg a tesztet, amit végül együtt néztünk meg és ekkor derült ki: pozitív!!! Az egy hatalmas pillanat volt…. Persze elsőként a nagyszülőket, családtagokat majd a barátokat hívtuk. Hihetetlenül szép emlék…

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!