Tornóczky Anita: "Korán kaptam a pofonokat"

A 2016-os tavaszi JOY napok alatt minden eladott lapszámmal az Állatvédőrséget támogattuk 10-10 Ft-tal, az állatvédő szervezet ügyvezetője Anita, ezért is mutatjuk most be nektek az Önbizalomedző oldalon korábban megjelent interjúját:

„Nagyon sokat számít egy-egy biztató szó egymás felé a hétköznapokon, hogy az emberek jobban érezzék magukat a bőrükben! Az is fontos, hogy elengedjük a haragot, mások hibáztatását és a folyamatos panaszkodást. De meg kell tanulni a segítségkérést és az elfogadást is!”

/ Tornóczky Anita Tornóczky Anita modell, mûsorvezető 5cikk 0galéria 1videó Még több róla /

Mennyire tartod fontosnak, hogy egy nőnek meglegyen az egészséges önbizalma?

Az élet minden területén fontos, hogy legyen önbizalom. Ha te nem hiszel önmagadban, akkor a másik hogyan higgyen benned? Ha nem szereted önmagadat, hogyan várod el másoktól, hogy szeressenek? A férfiakat is az vonzza, ha egy nő elégedett önmagával, és tesz is azért, hogy megőrizze a magabiztosságát. Álljon ki az igazáért, és ha nem boldog egy párkapcsolatban, bátran merjen változtatni, mert meg fogja találni azt, aki kellően értékelni tudja majd. Persze tudom, anyagilag nem minden nőnek könnyű függetlenedni a párjától, de ismerek olyanokat, akik egyedül is boldogan nevelik a gyereküket, és biztosak benne, hogy előbb-utóbb betoppan az életükbe a megfelelő társ.

Gyermekkorodban neked mennyire mért bőkezűen a sors önbizalomból?

Édesanyám azt erősítette bennem, hogy én egy nagyon okos kislány vagyok és mindent jól meg tudok oldani. Ennek megfelelően felnőtt koromban is sokszor borzasztóan el voltam keseredve, ha valami nem azonnal sikerült, vagy nem száz százalékosan. Innen ered a maximalizmusom, ami máig megmaradt, csak annyiban változott, hogy már nem vagyok elégedetlen a 80 %-os teljesítménnyel. Megelégszem vele.

Hogyan találtad meg a lelki egyensúlyodat?

Fiatal felnőtt koromban nagyon jól sikerült az életem, minden jött magától. És ugye huszonévesen tényleg azt hiszi az ember, hogy bármit el tud érni. Aztán ahogy az élet elém sodort kudarcokat, szembesültem vele, hogy nagyon nehezen dolgozom fel. Megtanultam, hogy nem érthetek mindenhez a világon, és lehet, hogy valami egyáltalán nem sikerül, de ez így természetes! Komoly tanulópénzbe került, amíg megtanultam időben elengedni sikertelen próbálkozásokat, vagy a magammal kapcsolatos túlzott elvárásokat. Tudatosan kerestem, és szerencsére meg is találtam azokat az eszközöket, amik segítettek ebben: például különböző emberek, önismereti tréningek. Nem mondhatom, hogy már száz százalékosan sikerül kezelnem az ilyen helyzeteket, hiszen a kritikát ma is nehezen viselem, de megtanultam feldolgozni. Mellbe vág a dolog, de le tudom tenni és nem cipelem tovább napokig. Sőt, az építő jellegű kritikát nagyon is jól be tudom fogadni, csak az igazságtalan kritikát nem. Márpedig jó magyar szokás szerint ebből bőven mérnek.

Foglalkoztál magaddal, és tanultál másoktól. Nőként e nélkül nem érhető el a kiegyensúlyozottság?

Biztosan elérhető másképp is, de idővel túl sok negatívum ér minket, amin csak tudatossággal vagyunk képesek úrrá lenni. Legyen az munkahelyi kudarc, vagy egy rossz párkapcsolati minta. Ha például egy férfi úgy szocializálódott, hogy a nő csak másodrangú elem a kapcsolatban, akkor úgy viselkedik, hogy porrá tudja zúzni a nő önbizalmát. Hál’ istennek én nem akadtam össze ilyennel, de látok rá példákat. Van egy csodaszép barátnőm, akibe 3 évig minden nap azt sulykolta a párja, hogy ronda!

Töltsd ki te is szabolcs önbizalomtesztjét

Ő pedig elhitte neki. Aztán a szakítás után még sokáig nem tudott más férfiak felé nyitni, mert időbe telt, amíg visszaépítette önmagát. De a szülők is sokat képesek rombolni a gyerek önbizalmán, felnőttkorig tartó hatásokkal. Nekik sem könnyű megtalálni az arany középutat a nevelésben, hiszen a túláradó megerősítés sem jó – ahogy az én példám is mutatja. Szóval valamilyen életkorban – legyen az kamaszkor vagy szülés után – minden nőnek biztosan szüksége van a külső megerősítésre, barátok, könyv, pszichológus vagy önismereti tréning formájában, hiszen magunkról nem látunk mindent objektíven.

Volt egy komolyabb betegséged. Ez hogyan hatott rád?

Spirituális beállítottságú vagyok, ennek megfelelően álltam hozzá. Eléggé elfojtom az érzelmeimet, amit édesapámtól örököltem. Ő olyan ember, akit megkérdezel, hogy van, mindig azt mondja, hogy jól! Márpedig ilyen nincs! Még akkor sem, ha ezt el is hiszi, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy elhiszi. Lezser ember, mindig félvállról vette a problémákat, ha pedig mégis megérintik a problémák, azt magának sem vallja be. Ő is gyártott magának egy betegséget, amiből hála Istennek meggyógyult. Nekem az agyalapi mirigyemen volt egy elváltozás, amire kaptam gyógyszert, majd a fél éves ellenőrzésen már kettőt találtak belőle, ráadásul nagyobbakat. Akkor azt mondtam, hogy „na jó, akkor én ezt befejeztem!”

Tanultam pránanadit, azzal kezdtük el kezelni, illetve egy természetgyógyász barátom révén hozzájutottam egy dán rákkutató törzskönyvezés előtt álló gyógyszeréhez. Fél év múlva az újabb kontrollon teljesen eltűnt az elváltozás. Szerintem a konfliktuskerülésem miatt olyan problémákat halmoztam fel magamban, hogy az már fiziológiai elváltozást okozott…

Közben egy percig sem estél kétségbe?

Nem, mert tudtam, hogy én nem lehetek beteg, és ezt is megoldom valahogy. Mert mindig úgy alakul az életem, hogy végül megtalálom azokat az embereket, eszközöket, akik és amik segítenek nekem a megoldásban. Aztán másokkal is megosztottam a tapasztalataimat, mert tudtam, hogy segítek vele. Egy ilyen interjú az önbizalomról is sokat segíthet azokon, akik olvassák. Nagyon sokat számít egy-egy biztató szó egymás felé a hétköznapokon, hogy az emberek jobban érezzék magukat a bőrükben, vagy lendületet kapjanak valaminek a megoldásához! Az is fontos, hogy elengedjük a haragot, mások hibáztatását, és a folyamatos panaszkodást. Ezek jó magyar szokások. De meg kell tanulni a segítségkérést és az elfogadást is! Állatvédőként sokszor tapasztalom, hogy például a mélyszegénységben élő embereknek, amikor már semmijük nincs a büszkeségükön kívül, maguknak sem kérnek segítséget, nemhogy a kutyájuknak. És minél nehezebb valakinek a pénzügyi helyzete, annál nehezebben kér.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!