Málta kulináris élményei
Sehol a világon nem rajonganak úgy az ételekért, mint a tengerüket körülölelő országokban.
A mediterrán térség méltán híres egészséges és ízletes konyhájáról. A máltai szigetek már az ókorban a régió kereskedelmének egyik legfontosabb helyszínének számítottak: kikötőiben hatalmas mennyiségben fordultak meg egzotikus finomságok az illatos keleti fűszerektől az érlelt húsokon és sajtokon keresztül a finom borokig - ám a máltaiak szerényebbeknek bizonyultak, és a helyi termékeket részesítették előnyben. A máltai konyhára kétségkívül hatott az olasz, a francia, a brit, az észak-afrikai, a spanyol, valamint a görög ízlés, és az évek során a máltaiak mint valódi gourmet-k, különösen a halak és húsok rajongóiként szereztek hírnevet.
Meglepő módon az egyik olyan ételt, amelyet hagyományosan az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú emberekkel kapcsolnak össze, manapság az egyik legdrágább és legegészségesebb fogásként tartják számon. A „soppa ta’ l-armla”, vagyis az özvegyleves onnan kapta a nevét, hogy alapanyagai – változatos, főleg szezonális zöldségek – elérhetőek voltak a szegény, férjük halálát követően rendszeres bevétellel nem rendelkező özvegyek számára is. Napjainkban, amikor folyamatosan emelkedik a friss zöldségek ára, ráadásul az ételt sokszor friss kecskesajttal vagy tojással egészítik ki, a leves már nem olyan olcsó, mint hajdanában.
Mivel Málta szigetország, az étlapon gyakran szerepelnek tengeri ételek – töltött tintahal, kalmár, amelyet gyakran fehérborral készítenek. Abszolút kedvencek a „lampuki”, a dorádó vagy mahi-mahi, amelyet készíthetnek liszttel és tojással, vagy hagyományosan „al cartocchio”, vagyis fóliába csomagolva, saját levében sütve és citromlével, salátával tálalva. Érdekes módon a vadhús még mindig előkelő helyet tölt be a hagyományos máltai gasztronómiában. A nyúl a nem hivatalos máltai nemzeti étel, amelyet spagettivel és markáns ízesítésű szósszal tálalnak: ez egyaránt kedvence fiataloknak és időseknek.
Az édesség soha nem okoz gondot Máltán. A friss gyümölcssaláta, a szicíliai sütemények, az olasz fagylaltok, valamint a brit torták és krémek mellett olyan hagyományos kedvencekkel is büszkélkedhetünk, mint a „qagħaq ta’ l-għasel” – mézzel és melasszal készült mézgyűrű, a „pastini és torti tal-lewz” – mandulás sütemények és torták vagy az ízletes karácsonyi „imbuljuta” – forró csokoládés és konyakos koktélba áztatott, szerecsendióval és szegfűszeggel ízesített sült gesztenye.
Akár zöldséges, akár szénhidrátdús fogásról van szó, a legkedveltebb máltai ételek készítéséhez sokszor hozzátartozik az evés utáni szunyókálás, majd a lelkiismeretfurdalás-keltette testmozgás.