5 trükk, ami segített, hogy legyőzzem a repülésről való félelmem

Mindannyian félünk valamitől: kígyóktól, madaraktól, bezártságtól, nagy terektől, emberektől, a sötéttől és még sorolhatnám. Azonban mindegyik félelem közül talán a legrosszabb az, amikor önmagunktól félünk. Nem ismerjük be még saját magunknak sem, ezért nehezített pálya ez az egész. Őszinte leszek, én annyi mindentől rettegek egészen kicsi korom óta, hogy az már-már egyenesen ijesztő. Felsorolni sem tudnám, hogy mennyi dologtól szorul össze a torkom, mennyi olyan tényező létezik az életemben és a közvetlen környezetemben, amelytől az a bizonyos gombóc kialakul a torkomban. Sokan kérdezték már azt tőlem az elmúlt évek során, hogy „Nem vagy te egy kicsit túl idős már a félelmekhez?”, mire én mindig a Reszkessetek betörők kis Kevinje által idézett szöveggel válaszoltam:

Nagy félelem, nagy erő

Pár évvel ezelőtt a párommal elkezdtük szervezni az első közös, külföldi utazásunkat, méghozzá Mallorcára. Az elmúlt évek során nagy szerencsémre számtalan országban járhattam, azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sosem repülővel utaztunk. Az autó valahogy mindig biztonságosabbnak tűnt számomra, így nem is volt kérdés az esetek túlnyomó többségében, hogy hogyan jutunk majd el valahová a családommal.

Amikor úgy döntöttem, hogy Mallorcára szeretnék utazni, bevallom, nagyon ideges lettem. Kicsi korom óta nagyon félek a magas épületektől, nem szívesen megyek fel kilátókba, borzasztó tériszonnyal küzdöm. Többször előfordult már, hogy egy-egy lépcsőn vissza kellett fordulnom, otthagyva azt a személyt, akivel együtt voltam.

Tehát az utazás szervezésekor a jeges félelem, mint régi ismerősöm, ismét belépett az életembe és úgy tűnt, hogy egy ideig benne is marad. A nagy elhatározásomnak és akaraterőmnek, illetve a párom támogatásának köszönhetően úgy döntöttem, hogy leküzdöm a repüléstől és a magasságtól való félelmemet. Habár a legtöbben - még a családomból is - megpróbáltak elbizonytalanítani az utazással és a repüléssel kapcsolatban, én nem hagytam magam.

A félelem nem te vagy

Még aznap megvettük a repülőjegyeket Mallorcára, ezzel pedig belekényszerítettem magamat egy olyan helyzetbe, ahonnan nem volt visszaút vagy menekülési lehetőség. Tudtam, hogyha már megvannak a jegyek és ott állok a gép előtt, nem mondhatok nemet. Nem tehetem. Nem mások miatt, sokkal inkább magam miatt. Az egóm, önérzetem és a kitartásom miatt.

Így történt, hogy egy forrónak ígérkező augusztusi napon életemben először felszálltam egy repülőgépre. A sok embertől és a kötelező maszkviseléstől teljesen kikészültem, azonban igyekeztem kitartóan végigcsinálni a fejlődésemet szolgáló folyamatot, ha nevezhetjük így.

Az ablak mellé foglaltuk a helyet, így azonnal bepattantam a csodás kilátást ígérő székre és igyekeztem elterelni a figyelmemet, ahogyan csak tudtam. Amikor elkezdődött a felszállás, a szívem a torkomban dobogott, a fülem erősen csengett és meg voltam győződve róla, hogy ha most nem kapok szívrohamot, akkor valószínűleg sohasem fogok.

A párom vállára hajtottam a fejemet és behunytam a szemem. Pár pillanat múlva már a magasban voltunk, a gyomrom pedig liftezni kezdett. Mély levegőt vettem többször egymás után, majd lenéztem a magasból. Megdöbbentem, mert ilyen szép és egyben ijesztő látványban még sosem volt részem. Izgalmas volt az egész, azonban bennem volt még mindig a félsz.

Újabb probléma

A nagy rémálmom, amely egyben a második félelmem volt a repüléssel kapcsolatosan: a repülőn való pisilés ténye. Mivel a zárt terekben is képes vagyok bepánikolni, ezért amikor mosdóba kellett mennem, hihetetlenül féltem. Az elmúlt pár évben nagyon sokszor fordult már elő velem, hogy úgy magamra zártam egy ajtót, hogy utána képtelen voltam kinyitni.

Jóval a repülés előtt éppen ezért már videókat és képeket néztem arról, hogy a repülőgépeken a mosdók kívülről, a stewardessek által is kinyithatóak. Így abban az esetben, ha bepánikolnék és nem tudnám elfordítani a kallantyút, akkor sincs probléma, hiszen majd kimentenek, gondoltam.

A tények ellenére azonban, amikor ki kellett mennem a mosdóba, képtelen voltam magamra zárni az ajtót. Azért, hogy ne nyissanak rám, megkértem a páromat, hogy ő is jöjjön velem a mosdóhoz és álljon oda az ajtó elé, amíg bent vagyok. Így elkerültem a kellemetlen helyzeteket.

Valamilyen szinten leküzdöttem a repüléstől való félelmemet, hiszen azóta többször is gépre ültem, ha távoli célpontról volt szó. Azonban még mindig vannak olyan dolgok, amelyekben változnom kell és meg kell tanulnom, hogy a félelem sokszor csak a fejemben létezik.

És ezt olvastad már?