Gyömbér jelentkezik!

Végre újra itt vagyok! Annyira pörögnek körülöttem az események, hogy manapság alig jutok gép közelbe. A múltkor meséltem Nektek arról, hogy mennyire szeretem a hasamat, és hogy mennyit játszunk gazdival. Arról is meséltem, hogy mennyit tanulok tőle, de arról még nem, hogy nekem vannak fogadott kutyatesóim is, akiktől még többet ellesek! A legnagyobb példaképem: Repce!

Ő eszméletlen okos, mindent tud! És valahogy mindig tudja, hogy mit kell csinálnia, ellenben velem. A gazdi nem is mond neki semmit, szépen fekszik a lábánál, és azonnal ugrik, ha valami feladat van. A

Repce

múltkor gazdi rám tette a tanulós ruhát, azért hívom így, mert ha azt rám adja, akkor tuti csinálunk valamit, amiért nekem jutalomfalat jár. Repcére is adott egyet. Beszálltunk a kocsiba, és amikor kiszálltunk akkor rengetek kisember volt ott, ahová érkeztünk. Annyira boldog voltam, ugyanis imádom a kisembereket. Mindegyiknek édes, fincsi csoki, meg cukorka illata van – most ne menjünk bele, hogy honnan ismerem ezeket az étkeket, egyezünk meg annyiban, hogy ezért a tettemért sem járt dicséret… Majd kiugrottam a bőrömből, bezzeg Repce! Nagyon fegyelmezett volt, mint mindig. Póráz nélkül ment, finoman ismerkedett, amikor simogatták leült, lefeküdt.

Ez butaság… azonnal le kell nyalni róluk az összes édes ízt! Felugrálni rájuk, hogy az arcukat is elérjük, mert ott a legfinomabbak.

Persze gazdi nem díjazza a lelkesedésemet, pedig a gyerekeknek tökre bejön a lendületem, még visítoznak is az örömükben, hangosan kacagnak! Kaptam cserébe egy pórázt a nyakörvemre, és amint megnyugodtam egy kis virslit, és már mehettem is játszani. Mindig ezt csinálja, ha túlpörgetem magamat, akkor addig nem mehetek játszani, amíg meg nem nyugszom. Repce szépen ment a gyerekekkel, játszott velük, minden kérésüket végrehajtotta, és kapott érte virslit.

Megfontolandó egy dolog, így hamar rájöttem, ha szépen leülök, és úgy csinálok, mint Repce, akkor talán-talán kaphatok én is. És nem is tévedtem, amint összeszedtem magamat, és elkezdtem figyelni, hogy mit kérnek tőlem a kisemberek, azonnal kaptam a fincsi falatokat. Gazdival megmutattuk, hogy hogyan tudom feladni a kulcsot, meg hogy hogyan tudom oda vinni neki a nyuszis dummyt.

Ezen kívül még ugattam jelre, hempiztem, pacsit adtam, ültem, feküdtem, egyszóval produkcióztam, és mindenki ámuldozott azon, hogy milyen kicsi és okos vagyok. Jól el is fáradtam, de olyan jó volt… Imádom, ha sok-sok ember vesz körül, és mindenki szeret engem!

Tehát a leglényegesebb esemény az elmúlt időszakban az volt, hogy megéri jobban figyelnem Repcét. Mert ő nagyon profi, és ha utánzom, akkor én is az leszek. Még a tanulós ruhánk is egyforma!

A bejegyzés szerzője: Szűcs Nikoletta, habilitációs kutyakiképző, terápiás kutyfelvezető. A Kék Csillag Segítőkutyás Egyesület kiképzés vezetője.

- minden közepes és nagytestű kutyus boltja!Nézz körül nálunk ›››››

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!