Egy édeshármas röhejes története
Igaz történet, amelyből kiderül, hogy még a szexkaland sem mindig fenékig tejfel.
Idén lettem harminchárom. A férjemtől a mélyhidratáló szemránckrém és a tűzpiros Csepel bicikli helyett egy gyönyörű nővel hármasban eltöltött forró éjszakát kértem születésnapomra.
Előrebocsátom, nem vagyok fehérmájú perszóna, sem kétségbeesett háziasszony, aki a beszürkült házasságát megmentendő kényszerből próbálna ki új praktikákat. Nem vagyok olyan nő sem, aki évtizedeken keresztül próbálta elfojtani saját neme iránti vonzódását, aztán a merész coming out után ellovagol a naplementébe új, immáron leszbikus partnerével az oldalán.
Boldog, heteroszexuális házasságban élő nő vagyok, a férjemmel tíz év után is szerelemmel szeretjük egymást. Nappal mi vagyunk „a szimpi házaspár a szomszédból”, éjjel, a négy fal között pedig gátlástalan kéjencekké leszünk. Jóllehet a fiaink születése óta már nem esünk egymásnak minden este, a heti két-három kufirc üzembiztosan megvan, és a szex még mindig állati izgató.
Pironkodás nélkül mondjuk el egymásnak a legmerészebb vágyainkat,bátran kísérletezünk új pózokkal, segédeszközökkel, szerepjátékkal, vagy épp pornót nézünk szex közben, ha úgy tartja kedvünk.
A nyájas olvasó persze most valószínűleg cinikus mosollyal húzza el a száját, hisz ha minden olyan marha ideális, mégis miért kell bevenni egy harmadikat? A válasz egyszerű: „Miért ne?”