Csupa érdekesség a teázás világából
Drágáim, hogy vagytok? Már mindenki megőrült az ünnepi ajándékvásárlásban? Ugye nem? Na, üljetek le egy kicsikét, mert mesélni fogok. Érdekes lesz, ígérem, és egy pár percig nem kell a mézeskalács figurákkal, fenyőfadíszekkel és halászlérendeléssel foglalkozni. Egyébként én a harcsára esküszöm, ha valaki kérdezi! ;)
Na, most, hogy egy picit félrevonultatok mindentől, tegyetek be egy megnyugtató válogatást, persze klasszikus zenével, és olvasgassatok a teázásról, ami az egyik kedvenc délutáni elfoglaltságom. Szeretem én a pezsgőt is meg a kávét is, de ha lazulni szeretnék, ennél a kombinációnál nincs jobb – leszámítva, ha egy jó könyv is a kezembe kerül.
Azt például tudjátok, mikor is kezdtünk el teát fogyasztani? Igen, jól sejtitek, hogy valószínűleg a mesés keletről érkezik a szokás! A legenda úgy tartja, hogy időszámításunk előtt 2737-ben Shen Nong kínai császár épp utazgatott, mikor szolgáival vizet forraltatott magának. A forró vízbe leveleket fújt a szél egy bokorról, ő pedig megkóstolta az elszíneződött vizet és finomnak találta. Nem valószínű, hogy ez a bölcs császár valaha is létezett, de hát nem is ezért szeretjük a legendákat! ;)
És innentől nőtt szép lassan a népszerűsége, annyira, hogy mostanra ez lett a 2. leggyakrabban fogyasztott ital a világon! Persze a víz után, nem is a kólára gondoltam… Becslések szerint több mint 1500 féle teafajta létezik, ezért nem is lehet egyszerűen odavetni, hogy „kérek egy teát”, ugye. Ki kell ismerned, hogy melyik íz áll legközelebb a szívedhez és melyik teszi a legjobbat a szervezetednek. Fekete, fehér, oolong, zöld vagy épp csak egy kis herbatea? Rengeteg a lehetőség, talán túl sok is néha! Szeretem azokat a helyeket, ahol sokfélét ki tudok próbálni, és még segítséget is adnak, ugyanis teatudományokban még művelem magam. Ezért is szoktam bekukkantani az Émile-be, ami az egyik kedvenc helyem lett az utóbbi időben. Imádom a teaceremóniájukat, és ha ehhez még finom falatok is járnak, hát kérem, akkor hivatalosan is le vagyok véve a lábamról!! ;)
Itt tudtam meg, hogy egy teakóstoló szakmája épp annyira különleges, mint egy parfümös orré, vagy sommelier-jé. Ismerni kell a tealevelek színét, illatát, tapintását és formáját, az elkészítésük és ízlelésük módját, és el kell tudni dönteni, hogy egy tea jó minőségű-e vagy sem. A tea aromája pedig nem csak attól függ, hogy milyen teát vettél, hanem hogy milyen ízű és hőmérsékletű vízzel forráztad le és meddig áztattad. A kínaiak – és még sok ázsiai ország lakói – éppen ezért a folyók és tavak tiszta vizét javasolják hozzá, és semmi mást.
Szeretni kell a teákat, mert rengeteg dologra használhatjátok a leveleket, talán fel se tudnám sorolni mindet! Használják sebek és vágások gyógyítására, szagtalanításra, fertőtlenítésre, tisztításra, szúnyogűzésre, de még húsok pácolására is. Talán az utolsó funkcióját használom leggyakrabban – ki olvasta a teával füstölős receptemet a Stíluskalendáriumban? Mindenki? ;)
Most pedig nem maradt más hátra, mint hogy felkerekedjek, és élvezzem kicsit a csöndet, mert nemsokára indulnom kell egy stílustanácsadásra, ami csupa-csupa pörgés és zsizsegés lesz.
Egy pici Párizs pedig mindig jót tesz a szívemnek, főleg egy teadélutánnal párosítva, ami csak a hab a tortán, amit enni fogok náluk!! ;) Ti is huncutkodhattok egy kicsit az ünnepek alatt, majd januártól kezdődhet a diéta, amit minden évben megfogadunk! Akkor már csak az Öregfa puerh teát fogom inni a kedvenc Émile-es fotelemben, ami nem csak, hogy gyógyít a hagyomány szerint, de még a fogyásban is segít. Majd beszámolok a tapasztalatokról, ne aggódjatok! Csóóóóók, Drágáim, ezzel a sütikével búcsúzom kedvcsinálónak!!!