Miért nem látogat meg apa karácsonykor? – kérdezi a lányom
Levél a "Jézuskának" egy nőtől, aki karácsony előtt ráébredt, hogy teljesen egyedül van. Aki csak magára számíthat, hogy felnevelje a kislányát. És aki végre felfedezte magában az erőt, amivel végig tudja csinálni.
„Kedves Jézuska! (Vagy bárki, akinek módjában áll megteremteni a rendet!)
Nem tudom, milyen gyakran kapsz az enyémhez hasonló „depis” levelet, de az szinte biztos, hogy benne lennék a top5-ben! Azt hiszem, annak örülnék a legjobban, ha tényleg úgy lenne, ahogy gyerekként gondoltam, hogy ki sem kell mondjam mire vágyom, hiszen te minden gondolatomat kívülről fújod!
A mi karácsonyunk idén sem lesz felhőtlen, ahogy tavaly sem volt, amikor Lucával ketten maradtunk, mert az apukája úgy döntött, ezentúl azzal a nővel díszíti a fát, akiről négy évig elfelejtett nekem említést tenni. Szóval tavaly még csak megvoltunk valahogy, de ahogy Luca szépen nődögél, egyre nehezebben értetem meg vele, miért nem jön meglátogatni őt az apja. Igen, és éppen ez a neheze. Minden áldott nap felvenni a mosolyt és a pókerarcot, hogy rajtam a legkevésbé se lehessen észrevenni ezt a mérhetetlen űrt, és az igazságtalanul okozott fájdalmat. Nem csak a saját démonjaimmal küzdök meg minden áldott nap, hanem igyekszem egy kislányét is elhessegetni, hogy olyan gyerekkort teremtsek neki, ami így apa nélkül talán lehetetlen.”
A levél folytatódik – és derűsebbre fordul – az evamagazin.hu oldalon!