Egy finomságokkal teli búvóhely a karácsonyi forgatagban
Drágáim, biztosan ismertek már annyira, hogy tudjátok, ha találok egy jó helyet, nem megyek el mellette szó nélkül. És persze természetes, hogy utána nektek is mesélek róla. Ma egy ilyen alkalom lesz, csodás sütiélményekről, nyugalomról, és karácsonyi hangulatról fog szólni a bejegyzés!
Történt ugyanis, hogy egy nagyon kedves barátom felhívott a hétvégén, hogy mindenből elege van, elkoptatta a cipőtalpát az ajándékok utáni rohangálásban, megőrül a mászkálástól, és hogy elvitték előle az ajándékot, amit kinézett. Nem ismeretlen a helyzet, igaz? ;)
Na de nem csüggedünk, nem olyan fából faragtak minket, úgyhogy fogtuk magunkat, és kerestünk egy helyet, ahol ehetünk egy jót – ez velem mindig csodákat művel –, és persze megbeszélhetjük a haditervet a karácsony előtti időszakra.
Így jutottunk el a Gábor Áron és Orló utca sarkán található Émile nevű helyre, amiről azonnal tudtam, hogy szeretni fogom.
Egyrészt mert csak úgy árasztotta a franciás sikket és századfordulós nyugalmat, másrészt mert a neve Émile Zolára emlékeztetett, aki egy szívemnek nagyon kedves francia író. Csak nézzétek meg, Édeseim! Hát nem huppannátok be azonnal egy ilyen csinos fotelbe, hogy elkortyolgassatok egy forró teát vagy elmajszoljatok néhány macaront vagy épp egy zserbót? ;)
És nem véletlen, hogy a zserbót kérdeztem, bizony. Ugyanis az étteremben a Gerbeaud cukrászatának süteményeit találjátok, méghozzá hatalmas választékban és gyönyörűségesen tálalva, mutatok is képet mindjárt! ;) És igazából, innen ered a név is – Émile Gerbeaud keresztnevéből, most már elárulom.
Aminek pedig különösen örülök, hogy itt a külcsínhez belbecs is párosul! Vagy négyféle süteményt megkóstoltam – hiába, karácsony előtt még nekem is megjön a kedvem az édességekhez, úgy tűnik – és meg kell, hogy mondjam, minden ínycsiklandó kis falatot imádtam. Nézzétek, milyen csinosan tálalták az uzsonnát, mintha a királynővel ötórai teáztam volna! Bár ismertek, a pezsgőhöz jobban húz a szívem, azzal lehet igazán levenni a lábamról, úgyhogy a buborékos csodát is meg kellett kóstolnom. ;)
És ha már ott voltunk, az ételeket sem lehetett kihagyni, mert megsúgták nekem, hogy Michelin-csillagos a minőség, ráadásul imádom a látványkonyhát, ahol végigkísérhetem, ahogy készül a vacsorám. És persze sosem hagyok ki egy alkalmat sem, mikor konyhai trükköket leshetek el, és Ti se tegyétek, kis konyhatündérek! ;) Na de félre a mellébeszéléssel, mutatom, mit ettem, amivel teljesen feltöltődtem a karácsony előtti hajrára:
Ezután nem is hiányzott más, csak még egy kis sütemény, aztán már gurultam is haza… Kíváncsi vagyok, meddig tart majd a párizsias szalon relaxációs hatása, és mikor kell visszamennem egy újabb látogatásra. Ha legközelebb megyek, gyertek Ti is, de akkor reggelizünk! ;)
Márk napi tipp: Keressétek Ti is a különleges helyeket, próbáljatok ki mindent, amit csak lehet, főleg az ünnepek környékén – ilyenkor mindenki megérdemli a kényeztetést! ;) Csóóóóók Markitosssss