Soha nem sírok filmeken. Kivéve ezt az 5-öt

5 éves koromig mindig sírtam, amikor vége lett egy filmnek – azért, mert vége lett. Azóta viszont majdnemhogy egyszer se. Még akkor sem, amikor körülöttem mindenkinek elmaszatolódott a szemfestéke (már akinek volt)és hangosan fújta az orrát. Akármilyen hősiesen süllyedt el a jégtáblák között Leonardo di Caprio, az én szemem szárazon maradt. Azért a nagy számok törvénye alapján kellett, hogy legyen néhány film, amelynek még engem is sikerült könnyekig meghatnia. Nincs belőlük sok, csak ez az öt:

1.Közelebb (2004)

Ezt nem szívesen vallom be, mert igazából nem is szeretem ezt a filmet. Modorosnak találom és egyébként is általában problémám van a legtöbb olyan a filmmel, aminek nem sikerült túllépne a színdarabon, ami eredetileg volt. Az érzelmi változások is túl meredekek: egyszer ebbe vagyok szerelmes, egyszer abba, egyszer fent, egyszer lent. De pont ez a hirtelenség eléggé élethű. A Közelebb fontos és ijesztő film arról, hogy mekkorát lehet változni öt perc alatt, amint magunkra hagy a számunkra legfontosabb ember.

Rendezte: Mike Nichols, főszereplők: Julia Roberts, Jude Law, Natalie Portman, Clive Owen

2. Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

A technológia különös, fémes ízt ad a románcnak, de ettől még az nem lesz kevésbé románc – tudjuk meg az Egy makulátlan elméből, amely még a Facebook-éra előtt készült. Joel megdöbbenve értesül róla, hogy a szerelme egy új eljárás segítségével kitöröltette az agyából a róla, Joelról szóló emlékeket. Ezért maga is úgy dönt, hogy aláveti magát a procedúrának. Jim Carrey olyan meggyötört arccal játssza végig a filmet, hogy valószínűleg még egy kőszikla is elérzékenyülne tőle.

Rendezte: Michael Gondry, főszereplők: Jim Carrey, Kate Winslet

Még több film, amitől még a szerző szeme sem marad szárazon, az evamagazin.hu oldalon!