Igaz történet – Amikor válik a bezzegpár
Így (ne) pasizz be manapság: sokat látott, hallott és tapasztalt barátnőnk elképesztő fiúzós kalandjairól mesél. 3. rész.
Zsófi és Bence a mi bezzegsztorink volt... Az összes többi ismerősünk a szüli- és névnapokon, karácsonykor, húsvétkor, disznóvágáskor és egyéb családi lakomán, ha valakivel példálózni kellett, azt mondta a rokonok kérdezősködésére: Oké, hogy nekem épp nincs csajom/pasim... de nézzétek meg Zsófit, rá is azt mondtátok, hogy tök reménytelen!
Bence egy ismerős ismerősének ismerőse volt, aki eredetileg Zsuzsával akarta összehozni, de igazából egyikőjük se lelkesedett annyira a projektért, úgyhogy randi helyett inkább egy közös sörözést szerveztünk. Én is ott voltam. Bence megérkezett, ránézett Zsófira, leült mellé, és ott is maradt. Szótlanul iszogatott velünk éjfélig... Aztán éjfélkor ránézett az órájára, majd Zsófira, és szelíden megkérdezte: Na, jössz? Zsófia bólintott.
Felállt, megfogták egymás kezét, és kisétáltak a kocsmából. És azóta együtt vannak. Voltak.