Egy el nem küldött levél az exemnek

Életem!

Akkor most olvasd el figyelmesen, amit nekem írtál és minden egyes rólam szóló állításnál állj meg egy kicsit, és kérdezd meg magadtól: Biztosan így van? Teljesen biztos lehetsz benne, hogy amit írtál, az igaz? És most fordítsd szépen magadra. Minden vádat, amit nekem mondtál, mondd magadnak!

Semmi olyasmit nem tettem, amit te, vagy az állítólagos szerelmed ne tett volna.

Tudod, azzal, hogy engem büntetsz, magadat is bünteted.

De valamit nem értek.

Ha ott vagy mellette, „vigyázol” rá, akkor miért foglalkozik velem? Miért érdekli az, hogy mit írok? Miért böngészi folyton a profilomat, miért olvassa az összes posztomat, a blogbejegyzéseket?

Talán mazochista?

Tudod, miért követ engem, miért olvas el mindent és miért van átirányítva hozzá minden tőlem érkező üzenet?

Azért, mert nem hisz neked, nem bízik benned, és mert nem vagy ott vele teljesen.

Hiába próbálsz teljesíteni, hiába élsz vele egy fedél alatt, ha nem vagy ott egészen.

Hiába teszel meg bármit, az mindig kevés lesz neki, mert tudja, azért teszed, mert elvárja tőled, nem szívből jön.

Sosem fogod tudni őt meggyőzni arról, hogy igazán szereted, mert ha így lenne, nem hívtál volna fel és nem jöttél volna el hozzám újra. Nem tudod őt biztosítani a szerelmedről, mert nem vagy szerelemes.

Talán csak nem azért irigy és féltékeny rám, mert elmondtad neki, hogy kötődsz hozzám, szeretsz engem – egy nála 13 évvel idősebb, csúnyácska nőt - és hiányzom neked?

Apropó: Elmondtad neki, hogy hasonlít rám? Hogy hiába a csinos pofi, ha nem ő kell igazán? Elmondtad neki, hogy szeretsz engem? Tudja, hogy amikor vele vagy, rám gondolsz? Tudja, hogy vele sosem volt olyan jó, mint velem? Tudja, hogy mennyire hiányzom neked? Tudja, hogy milyen fontos vagyok neked?

Elmondtad neki, hogy éjszaka arra ébredsz, hogy az én testem illatát érzed?

Elmondtad neki, hogy te hívtál fel és hogy azt mondtad, elvesztegettünk két évet, mert nem akartam titkos viszonyt?

Tudja, hogy sosem akartál velem szakítani, és hogy te akartad újrakezdeni?

Elmondtad, hogy azt tervezed, elhagyod, de addig is hetente meglátogatnál?

Elmondtad neki, hogy unod már a Grál-lovag szerepét, hogy azt szeretnéd, hogyha a saját lábára állna és nem neked kéne eltartani?

Nem hiszem.

Tudja, hogy hiába változtat havonta hajszínt, frizurát, hiába a fogyókúra, a torna, a smink, az új ruhák, hiába a háromfogásos ebéd, hiába a közösségi portálokra kiposztolt közös fotók – az erőltetett mosollyal –, neked mégis hiányzik valami. (Talán éppen ezért kompenzál.)

Elmondtad neki, hogy a te szavaiddal élve: Én lennék a hozzád való?

Nem hiszem.

De tudod, mit?

Már nem is érdekel.