„A férjem azt hitte, hogy a postán fogok dolgozni!” – interjú Michal Negrin divat- és ékszertervezővel

– Mi volt a legnagyobb nehézség, amivel a karrierje elején meg kellett küzdenie?

– Én úgy érzem, hogy nincs nehézség, csak kihívás. Mindig is azt csináltam, amit szeretek. Csak annyit kellett elérnem, hogy a férjem higgyen bennem. Utána már könnyű volt! Igen, akadt jó pár kihívás, de együtt leküzdöttük mindet.

– És könnyű volt meggyőzni az úriembert?

– A férjem eleinte úgy gondolta, hogy valami hétköznapi munkát fogok végezni, például beülök a postahivatalbanaz ablak mögé. De imádtam a tervezést. Szerettem volna, hogy ő is annyira higgyen bennem, mint amennyire én hittem magamban.

Ezért szerveztem egy vásárt a házunkban, ami elsöprő sikert aratott: mindent sikerült eladnom.Akkor éppen otthon voltam a lányommal. A párom a fogadtatást látva azt mondta, hogy rendben, vágjak bele. Akkor nyílt meg az első tel-avivi üzletem. Saját kezűleg készítettem az összes árucikket.

Csodák csodájára az emberek Izrael minden pontjáról elkezdtek jönni az aprócska boltomba. A készlet nagyon hamar elfogyott, rengeteget dolgoztam az utánpótláson. Jólesett, hogy egyre többen ismerik a nevemet.

A testvérem javasolta, hogy adjam drágábban az ékszereket, de én azt akartam, hogy minden nő megvehesse őket. Miután már napról napra kiürültek a polcok, nyitottam egy nagyobb üzletet az izraeli főváros legtrendibb utcájában, a Sheinkin Street-en.

– Ennyi ékszert már nem készíthetett egyedül, saját kezűleg…

– Valóban nem, de megkerestem magam mellé azokat, akikkel osztozhatok a megvalósításban. Fontos számomra, hogy továbbra is az összes darab kézzel készüljön. Csak az izraeli gyárunkban 250 munkatárs dolgozik, több mint 70 üzletünkben pedig további 500 világszerte. Minden egyes termék minőségéért én vállalok felelősséget. Az egyedi formatervezés nagyon lényeges, ezért tűnhet olykor borsosnak az ár.

Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért nem Kínában gyártunk inkább, ahogy az manapság szokás. Így viszont nem túlzás azt állítani, hogy egy nagy, boldog család vagyunk. Mindenkit a kreativitás szeretete vezérel hozzánk.

Olyanok keze munkáját dicsérik a kollekciók, akik imádják, amit csinálnak. Nekem mindig van egy elképzelésem, és mindannyian azon dolgozunk, hogy az megvalósuljon. Már tudom, hogy ha hiszek a saját álmomban, akkor valóra is válhat. Ez már 28 éve így van…

– Ha már boldog családról beszélünk, milyen ruhába szokott bújni otthon? Nem melegítőbe...?

– Minden ruhát először magamnak készítek el. Az egész tervezősdi úgy kezdődött, hogy nem volt mit felvennem.

– Ezt a problémát mindannyian ismerjük!

– De még mennyire! Szóval otthon is a saját kreációimat hordom. Remekül illenek a házamhoz. Mutatok is róla képet az interjú után. Olyan, mint Csodaország. Csupa olyasmivel veszem körül magamat, amit szeretek. Ez egyaránt igaz a ruhákra, a bútorokra... és persze az emberekre.

– Mi az, ami erre a lelkesedésre inspirálja?

– Boldogság, optimizmus, fantázia! Ezeket igyekszem mindenhová magammal vinni, ami különösen fontos a mai világban. A szívem mélyéről jön mindaz, amivel színt próbálok vinni az emberek életébe.

Itt, Budapesten észrevettem, hogy a változatosan nőies stílus hódít. Jó érzés ebbe még egy kis újdonságot csempészni, amiben ott lapul a régi idők sikkje is.

Nézd meg a megnyitón készült képeket!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!