Magyar hegymászó-siker Nepálban: Klein Dávid oxigénpalack nélkül jutott fel a csúcsra!

„8000 méter felett a létezés határmezsgyéjén járok. Úgy is mondhatnám: alig létezem. Az emberi szervezetnek mindenhez oxigénre van szüksége: a mozgáshoz, emésztéshez, gondolkozáshoz, fűtéshez. A minket körbevevő világ emberidegen: fagyott, éles határú tárgyak, sarkos formavilág, dermedt, élettelen és kristálytiszta közeg, ami körbevesz minket. A világom egy nehezen megtett lépésből, egy keskeny hó gerincből, sekélyes légzésem ritmusából és pislákoló tudatom zavaros gondolataiból áll. Fizikai értelemben fogoly vagyok: minden tekintetben korlátozott. E szigorú világ szabályai azonban lehetővé teszik számomra, hogy álarcok nélkül találkozhassam önmagammal, pont olyannak látva önmagamat, amilyen valójában vagyok: néha sutának, gyengének, de néha a nemesre és jóra képes embernek. Ez a lehetőség – az önmagammal való közvetlen találkozás lehetősége – számomra mindennél kedvesebbé teszi a hegyek világát. Ott, ahol alig létezem, rátalálok a létezés minőségi, nyers örömére és ezt megpróbálom lehozni ide, a tenger szintjére, és ezzel a minőséggel „vágni a fát és hordani a vizet”. Néha sikerül, néha nem. Egy biztos: e fizikai értelemben szigorú és korlátozó közeg engem, mint embert felszabadít.”