Ezt mutasd meg az ismerőseidnek, ha introvertált vagy
Megspórolhatsz egy csomó magyarázkodást a megosztással.
1. „Nem vagyok félénk!”
Félénk az, aki csendes, visszahúzódó, és nehezen nyílik meg társaságban. Introvertált az, akit feltölt az egyedüllét, a túl nagy – vagy nem éppen minőségi – nyüzsgés viszont kimeríti. Utóbbiak nem félnek mások közelében lenni, tehát a viselkedésüket eleve nem negatív érzés irányítja, hanem az, hogy az átlagosnál jobban szeretnek magukban lenni.
2. „Szeretem a jó társaságot.”
Sok introvertált emberre igaz, hogy kiskorában elkönyveli magáról: nem jön ki valami jól másokkal. Aztán változik a helyzet, amikor rájön, hogy szereti ő a társaságot – csak nem mindegy, milyet. Szó sincs tehát anti- vagy aszociális jellemvonásokról. A határok viszont eltérnek, mert valakinek egy háromfős beszélgetés még éppen belefér, míg másnak egy zenei fesztivál is lehet jó.
3. „Nem vagyok sznob!”
A minőségi társaság nem azt jelenti, hogy az introvertáltak bizonyos társadalmi státusz alatt nem állnak szóba senkivel. Egyszerűen csak azzal tartják a kapcsolatot, akivel jólesik nekik, tehát adott a kölcsönös értelmi és érzelmi töltet. Válogatósak tehát, ám sznobnak semmiképpen sem lehet nevezni őket.
4. „Irigy vagyok néha a társaság középpontjára.”
Hangsúlyozzuk, hogy néha. Az extrovertáltak között akadnak olyanok, akiket csak úgy ismernek, hogy ők a társaság szíve-lelke. Könnyen teremtenek kapcsolatot, hamar megtalálják a közös hangot bárkivel. Na, az introvertáltak nem, így egy-két percre néha úrrá lesz rajtuk a gondolat, hogy „de jó lenne”.
5. „Sokat agyalok, olykor magamon.”
Az introvertált elméhez általában nagyon jó megfigyelőképesség társul. Befelé irányítva nem nehéz kitalálni, hová vezet ez: nem túlzás, hogy világmegváltó ötletekhez! Egy távolba révedő „intrót” tehát még véletlenül se zökkents ki felületes csicsergéssel vagy szívélyes hátba veregetéssel. Várd meg, amíg magától rád figyel!