Levél az exhez, aki majdnem tönkretette az életem
Sokszor érzed azt, hogy nem adtad ki magadból a gondolataidat, érzelmeidet, mert nem merted, vagy nem tudtad, amikor kellett volna? Add ki magadból és írd meg nekünk!
Egy kedves olvasónkat megihlette a nálunk korábban megjelent ex-hez írt levél (ITT olvashatod), így megírta ő is a sajátját:
„Kedves Ex!
Öt pasi szakított velem egyszerre, amikor a napokban a fejemhez vágtad, hogy dagadt, ronda, idegesítő és szánalmas vagyok. Nem volt elég bátorságom eddig megálljt parancsolni a folyamatosan romló dolgoknak, titkoltam a kapcsolatunkban történt dolgokat a családom és a barátaim előtt is. Ennek viszont vége, azt akarom, hogy mindenki tudja mit műveltél velem és más ne legyen olyan naiv, hogy addig tűr, amíg a porba nem tiporják. Másfél éve, hogy egy párt alkotunk és másfél éve, hogy 180 fokos fordulatot vett velem az életem. Apukám más városban él az új családjával, Édesanyám két éve elhunyt, naiv kislányként futottam szinte a karjaidba, könyörögve, hogy szeress. A kapcsolatunk elején minden tökéletes volt, ki sem láttam a rózsaszín kis ködből, de mára ebbe a füstbe fulladtam bele. Kezdjük azzal, hogy amikor odakerültem hozzád és apádhoz, nem gondoltam volna, hogy cselédlányként leszek tartva, nem pedig barátnőként. Kitakarítottam a lakást, ruhát mostam, rendet raktam, mert ha én nem akkor más sem elven kezdtük élni az életünket. Nektek természetes volt, hogy a nő csinál mindent. És meg is csináltam volna szó nélkül, ha nőnek érezhettem volna magam és megbecsülitek a munkámat. Sajnos egyre többször kaptam olyan megjegyzéseket, hogy 'adjá má még kenyeret' (úgy hogy az a kaja esik ki a szátokon, amit én főztem) és a 'mosogató gép nem fog magától bepakolni' a 'köszi a vacsorát' helyett. Amikor dolgoztam, és véletlenül nem pakoltam el mindent, már jött a fényképes üzi, hogy ez itt mi. Szóvá tetted amikor már nem volt kedvem kimosni a szennyesedet, hogy neked nincsen tiszta ruhád?! Édesem, ha olyan felnőtt férfi vagy, mint amilyennek hiszed magad, megcsináltad volna és nem engem kritizáltál volna, hogy miért nincs kitakarítva. Én vásároltam be, én gondoskodtam rólatok, én kezeltem a háztartást, tehát az ötből ti vagytok az 1. és 2. pasim. Másodszorra sajnos a magánéletünkben sem volt már minden rendben. Régebben nem bírtuk volna ki, hogy ne érjünk egymáshoz, mostanra pedig eljutottunk oda, hogy hidegen hagy minket a másik jelenléte. Nyilván való, hogy te máshol kerestél örömöt, hiszen nem egy jelet láttam rajtad és nem is egyszer buktál le, hogy más lányokkal flörtölsz. Nem értem magamat, miért nem léptem már akkor, amikor elhívtál találkozni egy lányt, vagy éppen amikor találtam egy doboz óvszert a kocsidban. Talán azért vártam, mert nem éreztem magam elég jónak, hogy másnak is kelljek és úgy voltam vele, neked néha azért kellek és néha azt mondod szeretsz, hiszen ez az egyetlen amire vágytam, hogy szeressen valaki. Rá kellett volna már akkor jönnöm, hogy egy kapcsolat, ha jól működik, nem fér bele még egy ember. De a mi kapcsolatunk más, itt nem is csak ketten vagyunk, hanem öten. Te, apád és a három legjobb barátod. Minden egyes nap, minden egyes felkelés után az az első, hogy hívjátok egymást és, hogy találkoztok. Örülök, hogy vannak barátaid és örülök, hogy jól érzed velük magad, de ez már azért sok volt. Engem hívsz gyerekesnek, mert a barátnőimmel facebookon beszélek, akkor te mi vagy? Egy férfinek nem a barátai az elsők, hanem a barátnője, családja. Mégis mindig nekem lett az mondva, hogy később jöjjek, vagy ne is jöjjek mert te most a haverjaiddal akarsz lenni. Épp amikor én is ott voltam vittél magaddal és ezek ugye megsokszorozódtak amikor összeköltöztünk. Gondolom a haverjaid sem örültek, hogy mindig cipelsz magaddal mint egy bőröndöt, de ha én mentem volna el a barátnőimmel, egyből féltékeny lettél. A barátaidnak is teljesen megszokott látványt nyújtottam reggel kócosan, hiszen vagy egész éjjel nálatok X-boxoztatok vagy már reggel találkoztatok. EZ NEM NORMÁLIS. Dolgozni is közületek csak nagy ritkán járt bárki is. Nem volt saját kereseted, hogyan is várhattam volna el, hogy születésnapomra, névnapomra, karácsonyra évfordulóra meglepj bármivel is? Azzal el volt intézve minden, hogy kaptam egy szál rózsát. És rájöttem, hogy nem én vagyok a telhetetlen és te is tudhatnád, hogy nem a pénzed miatt vagyok veled, de egy szál virággal ami 3 nap múlva már a kukában van nem lehet sokat elérni. Végül ami betette a kaput nálam az, hogy kezet emeltél rám és megütöttél. Az elmúlt pár hétben, hónapban eltűnt teljesen az életünkből a kedveskedés a simogatás az összebújás, helyette üvöltözés csapkodás és tányértörés lépett a képbe. De minden ilyen nagyobb vita után visszakönyörögted magad, hogy más lesz. És még mindig hülye voltam és elhittem neked mert órákig mondtad a telefonba, hogy annyira szeretsz. Csak tükörbe kell néznem, kék zöld és lila foltok vannak a testemen, a szám felszakadt, a hajam elkezdett őszülni és hullani, remegnek a kezeim. Ez nekem nem kell tovább, csak megelőztél a szakítással, hiszen én erőt és bátorságot gyűjtöttem, hogy eléd álljak és elmondjam nem akarok többé ebben a kapcsolatban élni. Biztosan érezted is rajtam, hogy megváltoztam én is hiszen inkább te dobtál ki még ezek után a fejemhez vágva, hogy elviselhetetlen vagyok. Sajnálom, hogy nem ültem kussolva melletted és elmondtam, mi zavar, sajnálom, hogy nem takarítottam ki a lakást, sajnálom, hogy nem mostam neked a ruháidat és sajnálom, hogy fagyasztott kaját kellett enned, de mindennek van egy határa. Megmondtad a telefonban is (szintén nagyon férfias) hogy undorodsz tőlem, mert dagadt és csúnya vagyok, de az elején könyörögtél nekem, hogy smink nélkül legyek, hisz úgy vagyok természetesen szép és nehogy fogyjak egy dekát is mert imádod fogdosni a kis pocakomat. A fejemhez vágtad, hogy elviselhetetlen vagyok. A helyzet pedig a következő, elviselhetetlenné váltam számodra, amikor elkezdtem úgy viselkedni, ahogyan te velem. Biztos vagyok benne, hogy pár nap múlva már újra csörögni fog a telefonom, hiszen nektek nagyon kényelmes, hogy van valaki aki kiszolgál, lemegy a boltba, lehet vele vakartatni a hátad és emellett vannak a csajok akikre beindulsz és jól érzed velük magad. A baj csak az, hogy egy normális kapcsolatban ez a kettő ugyanaz a személy. Eleget tűrtem már, többet mint bárki más tette volna, mert elhittem, hogy majd én "jófiút" csinálok belőled, elhittem, hogy létezik feltétel nélküli szeretet, hiszen én minden hibáddal együtt szerettelek, soha nem kritizáltalak, te viszont csak azt tetted. Nem számíthattam rád, ha baj volt és nem érzem azt, hogy én számítok bárkinek is valamit. Pedig tudom, hogy kettőnk közül a senki nem én vagyok, de nem tudok kimenni az utcára mert elvetted a magabiztosságomat, elvetted az önbecsülésemet és nem két nap lesz újra elfogadnom magam. Remélem azért egyszer megtalálod azt a lányt akivel boldog leszel, én semmi rosszat nem kívánok neked, éld az életed. Nélkülem.”