Folytatódnak lisszaboni kalandjaim
A lisszaboni divathéten jártam, és most még több élményemet megosztom veletek!
“Másnap reggel határozottan derűsebben láttam a világot. Remek az ágy a Dom Pedro hotelben, úgy aludtam a finom vörösbor után, mint akit fejbelőttek. Galambszürke Nike és Lanvin szettben támadtam be a reggelizőtermet, persze a szülinapomra ajándékba kapott isteni, szürke, gyapjúból készült Nubu sálat is magamra terítettem. Hiába, Inés de la Fressange párizsi sikkről írt könyvéből megtanultam, hogy mindig legyen valami keresetlen spontaneitás az ember öltözékében…ha párizsi nő. Meg ha nem, akkor is!
A lisszaboni reggelik két utolérhetetlen csemegét tartogatnak az ínyenc látogatók számára. Egyrészt a folyamatosan Portugáliába ömlő brazil trópusi gyümölcsöket, amiket szépen szeletelve, esztétikus halmokba rendezve vagy frissen facsarva tálal a személyzet. Másrészt a Pastéis de nata biztosítja a megfeleő szénhidrát mennyiséget, már annak aki nem riad meg a fehér cukortól és fehérliszttől, mert ebben a fantasztikusan finom cukrászkrémmel töltött leveles kosárkában akad mindkettőből bőven. Az első reggel még nem érkezik meg a nemzetközi sajtó így következmények nélkül lehet hódolni ezeknek a bűnös élvezeteknek. A második reggeltől természetesen csak gyümölcsöt és joghurtot fogyasztottam. Ja, és el ne felejtsem a harmadik nagy kedvencemet: Qeijo de oveja y vaca. Krémes tehéntejből és juhtejből készült sajt, amit egy ágacska fahéjjal illatosítanak. Nesze neked fogyókúra!
Beszélek itt össze-vissza gyümölcsökről meg sajtokról, mikor másra se tudtam gondolni, mint a megbeszélt ebédre. Vele. De ne szaladjunk a dolgok elébe. Még csak 10 óra volt, tehát megterveztem a délelőttömet. Megnéztem gyorsan a napi bemutatók beosztását, amiből kiderült, hogy ha tetszik ha nem, feketében kell megvalósítanom magamat. Dino Alves többször is felhívta mindenki figyelmét arra, hogy az ő bemutatójára csak és kizárólag fekete öltözékben lehet megjelenni. Reméltem, hogy valami nagyon ütős kollekcióval rukkol majd elő azok után, hogy az egész fashion week közönségét csuklóztatja a meghívóban előírt dress code tekintetében…elöljáróban annyit, hogy csalódnom kellett.
Szóval fekete “divategyenruhát” húztam és elindultam. Céltalanul sétálgattam le-fel, kirakatokat nézegettem, villamosoztam egy kicsit, élveztem a napfényt, kerestem az emberek tekintetét, cinkos mosolyokat adtam-vettem. A Rua Misericordia lejtőjén haladtam a Sao Roque templomtól a Nossa Senhora da Encarnacao felé a Luis Camoes tér irányában. Nem gondoltam még akkor, hogy ez a néhány utcányi terület a Chiado negyedben az ott tartózkodásom földrajzi gerincét fogja képezni. Minden nap visszatértem valmilyen indokkal.
Egyszerre csak egy extra menő kirakat jött szembe jobbról. Felpillantottam a fekete napernyőre amire a következő volt írva: República das Flores. Nahát, ezt az összecsengést! A Style Republic boldog tulajdonosaként örömmel léptem be a lisszaboni Virág Köztársaság ajtaján. Egy kiváló ízléssel összerakott koncept bolt tárult elém, friss vágott virágerdővel, exkluzív parfümökkel, portói borokkal és egyéb nyalánksággal teli gourmet sarokkal, valamint izgalmas lakberendezési kiegészítőkkel és kisbútorokkal. Egyből megvadultam a titkokkal teli eneteriőrben, illatokat próbálgattam kutattam a sok szépség között.