Ismerd meg a Dunai Regattát két táncosukon keresztül

Május 1-jén a Műegyetem rakparton, a Dunai Regatta egész napos ingyenes buliján nem csak izmos evezősfiúkkal találkozhatsz, hanem profi pomponlány-bemutatókat is nézhetsz, hogy még inkább kedvet kapj ehhez az igazán csajos sporthoz. A nagyszínpadot napközben Fluor Tomi, a Dunai Regatta tehetségkutatójának fellépői és a pomponos lányok uralják majd, de 9 órától átadják a terepet az esti koncerteknek, ahol először a The Biebers, majd a Cloud9+, és végül White Boy áll a mikrofon mögé. Ezt semmiképp se hagyd ki, inkább csald el a barátnődet is a város legbulisabb majálisára, ahol Dórival és Alexával, a Corvinus és az ELTE szurkolói csapatát erősítő lányokkal is találkozhatsz.

Jokkel Dóra, a budapesti Corvinus Egyetem haramdéves kereskedelem és marketing szakos hallgatója több mint egy éve szurkolólány a Corvinus pomponcsapatában.

Kiss Alexandra tavaly végzett az ELTE PPK-n rekreációszervező és egészségfejlesztő szakon, idéntől a TF-en tanul. 2012 óta tagja az ELTE szurkolói csapatának, ahol nem a cheerdance, azaz a táncos csapatban, hanem az akrobatikus csapatban lép fel. Apró termete ellenére „base”, azaz emelő szerepben erősíti a csapatot, amivel júniusban a németországi Európa Bajnokságon is indulnak majd. Ahogy elmondta, a szurkolás akrobatikus válfajában emelésekre és dobásokra épül az előadás, kevesebb benne a táncos elem. A cheerdance inkább a táncos lelkesítésre és a talajon mozgásra épül, az ilyen típusú előadásban a lányok le sem teszik a pomponjaikat.

Dóri tavaly, a Dunai Regatta kapcsán találkozott először a cheerleaderkedéssel, és bár korábban is tudta, hogy létezik ez a sport, akkor szánta el magát, hogy kipróbálja, mikor a Corvinus szurkolói csapata szerveződni kezdett. „Úgy éreztem, ez egy szuper lehetőség arra, hogy belevágjak. Mindig is ki akartam próbálni a pomponlánykodást, mert láttam az amerikai filmekben, hogy ez milyen menő. Ott a középiskolás és egyetemi éveknek ez elengedhetetlen része a csajok számára.”

Alexa az egyetemen általános testnevelés keretében találkozott először a szurkolás táncos változatával. „Onnan toboroztak minket az akrobatikus csapatba, lementem egy edzésre és ott ragadtam, mert azonnal beleszerettem. Én a cheerleaderkedés előtt erőemelő voltam, ami elsőre elég távol van a pomponlánykodástól, de valójában nagyon jó alapot adott. A talajgyakorlatok nem az erősségem, bár egykor szertornáztam is. Inkább emelek, dobálok, táncolok és mosolygok. Nagyon szeretik a nézők, mikor látják, hogy egy kis törékeny lány milyen magabiztosan dobál egy másik lányt. A vegyes csoportjainkban vannak fiúk, de számukra a páros koreográfiák a kedvesek, amikor egy fiú emel egy lányt. Ebben a formációban a fiúk a tenyerükön tudják hordani a lányokat.”

Arra a kérdésre, hogy vajon a pasik az életben is a tenyerükön hordják-e a pomponlányokat, Alexa sejtelmes választ adott: „tapasztaltam ilyet, igen.” „Az biztos, hogy van előnye a cheerleaderkedésnek a pasizás terén. Persze nem ezért űzöm ezt a sportot, de a pasik figyelmét elég jól fel lehet vele kelteni, ez kétségtelen. De ezt leszámítva is beszippantott a légkör és a közösség, mert, ahogy mondani szoktuk, mi egy nagy cheercsalád vagyunk, az edzőnket a cheerapánknak tekintjük. A versenyek után mindig beülünk együtt valahova, a múltkor összejöttünk az egyik lánynál és rendeltünk 11 pizzát. Ezt le is fotóztuk, mert nem semmi látvány egy csapatnyi csinos, vékony, sportos pomponlány 11 pizza fölött a frissen szerzett kupával mosolyogva. Viccesen azt a címet adtuk a képnek, hogy egy cheerleadercsapat a verseny után, amint éppen töltődik. Utána meg egy hétig nem eszik… Az edzőnk nem szereti, ha gyorséttermekbe járunk, vagy pizzával tömjük magunkat, így ezeket mindig csak sutyiban merjük bevállalni.”

Dóriéknál, a Corvinus csapatában is egyre szorosabb a barátság, bár ők a kezdetekben még nem voltak összeszokva, hiszen abszolút amatőrökből szerveződött a csapat. Bár minden csapattagnak van táncos múltja, vagy valamilyen akrobatikus sportban, esetleg szinkronúszásban szerzett tapasztalata, az akrobatikus elemek csak később épültek bele a koreográfiába. „Van külön koreográfusunk és külön csapatkapitányunk, aki a bemelegítést, az edzéseket tartja, és aki az akrobatikus elemeket is betanítja nekünk. Ő Amerikában tanult, ahol cheerleader volt, és az ott szerzett tapasztalatait hasznosítja, sőt mit több, elhozza nekünk az autentikus cheerleader életérzést! Az a cél, hogy kikupálódjon egy olyan szurkolói csapat, akik rendszeresen tudnak járni sporteseményekre, vízilabda-, kosárlabdameccsekre szurkolni, sőt, akár komolyabb cheerleader versenyekre is.”

Arra a kérdésre, hogy miért ajánlanák a szurkolást a Joy lányoknak, Dóri azt mondta, elsősorban azért, mert egy nagy buli. „Ez egy abszolút csajos dolog: nőcis, táncos, lelkesedni kell, és nagyon csinik a ruhák is! A mi csapatunk a Dunai Regatta miatt alakult, ezért a ruhánk kicsit tengerész-stílusú, plusz erősen hajaz gyerekkorunk rajzfilmjének, a Sailor Moon-nak az outfitjére: fehér, kék galléros és piros masnink is van. Nagyon szeretem ezt a ruhát, már ezért is megéri a csapatban lenni, mert felvehetjük, kicsit ugrálhatunk benne és jól érezhetjük magunkat. A szurkolás jó keveréke a sportolásnak és a szórakozásnak. Nálunk nincs rivalizálás, hogy ki a legszebb vagy a legügyesebb pomponlány, hanem arra hajtunk, hogy nagy legyen az összhang, s ezáltal a legjobban nézzen ki a koreográfia.”

Alexa szerint egy cheerleaderlánynak muszáj szépnek és csinosnak lennie. Fontos a sportos alkat, mert icike-picike, csillogó, feszülős ruhában lépnek fel, amiből kint van a hasuk és az egész lábuk. „Bennem voltak gátlások, amikor a csapathoz csatlakoztam, hogy ilyen szűk ruhában ki kell állnom ennyi ember elé, húzgáltam is a pici ruhámat, és a szívem a torkomban dobogott. De aztán könnyen hozzászoktam, mert nagyon szépek a ruhák. És hát a sminkek… Imádok sminkelni! Minden cheerleader imádja, ha csillogó, élénk smink lehet rajta. Mi ott is az egyetem színeit, a feketét és az aranyszínt használjuk leginkább. Általában én szoktam a csapattagokat sminkelni, ilyenkor arra törekszem, hogy látványos, messziről is mutatós festést kreáljak az arcukra. Rengeteg smink alapanyagot használok el még úgy is, hogy megkérem a lányokat, hogy alap sminkkel érkezzenek a helyszínre, s nekem már csak a szemeket kelljen még jobban kihangsúlyoznom. De rengeteg csillám, tényleg. A fixáláshoz mindenféle technikát bevetünk, de leginkább a hajlakk szokott beválni, mert az mindenre jó: hajra, sminkre, de még a flyer (akit a levegőbe dobálunk) lábát is be szoktuk lakkozni, hogy ne csússzon…”