Interjú Nagy Adrival - "Megtaláltam a nagy Ő-t"

Mindent egy lapra tett fel Adri, amikor néhány éve Budapestre jött szerencsét próbálni. A sikert azonban nem kapta könnyen: míg hétköznap a Főpolgármesteri Hivatal közbeszerzési asszisztenseként dolgozott, addig hétvégente különböző fellépéseken eresztette ki a hangját. Szerencsére mára megtalálta a helyét. A Megasztárban is feltűnt énekes jelenleg lázasan készül szeptemberi lemezbemutató koncertjére, és június óta a Thália Színház, Starfactory darabjában is látható.

Nemrég debütáltál, mint musical színésznő. Régi álom volt számodra, hogy az éneklés mellett egy színdarabban is kipróbálhasd magad?

Mindig is énekesnő szerettem volna lenni, de érdekes módon visszatérő az életemben a színház is. Tizenegy évesen voltam az első komolyabb castingomon, ahol beválogattak az Annie című musicalbe. Sajnos a szüleim nem tudták megoldani, hogy mindennap Pestre hozzanak próbálni, így végül le kellett, hogy mondjak a szerepről. Ez egy borzalmas nagy törés volt az életemben, utána sokáig nem mertem újabb válogatásokra jelentkezni. Hiszem, hogy mindennek oka van, és biztosan nem véletlen, hogy akkor nem sikerült. Későn érő típus vagyok, talán mostanra nőttem fel annyira, hogy megkaphassak egy ilyen komplex feladatot.

Mit éreztél, amikor kiderült, hogy megkaptad a szerepet a Starfactoryban?

Leírhatatlanul boldog voltam. Mivel a darab a tehetségkutatókról szól, már az elejétől kezdve nagyon közel éreztem magamhoz. A szerepem szerint egy vidéki lányt alakítok, Ramit, aki a szülei támogatása nélkül vág bele az álmai megvalósításába, hogy ismert énekesnő legyen. Azzal a különbséggel, hogy engem mindig is támogattak a szüleim, szinte rám írták Rami karakterét.

Mennyiben különbözik a mostani Adritól az a lány, aki tizennyolc évesen felköltözött a fővárosba?

Emlékszem alig vártam, hogy kipróbálhassam a nagybetűs életet, hogy sokáig fent maradhassak, hogy magamra főzhessek. Aztán rá kellett, hogy jöjjek ez nem ilyen egyszerű. Egy naiv vidéki lányként jöttem a fővárosba, de az elmúlt évek nagyon megedzettek. Akkoriban azt gondoltam, hogy az életem olyan lesz, mint egy Hollywood-i film: beadom egy kiadónak a demómat, felfedeznek, és jöhet a csillogás. Ma már tudom, hogy kőkemény munka és szorgalom kell ahhoz, hogy az ember elérhesse a célját. Emellett időközben valóban felnőttem. Már nem az az álmodozó kislány vagyok, aki hét éve elindult Kecskemétről, sokkal inkább egy tudatos, harmóniában élő fiatal nő.

Hiába a tudatosság, ha jól tudom egy valaminek még mindig képtelen vagy nemet mondani, ez pedig a vásárlás.

Így igaz, egész egyszerűen imádom. Bár az utóbbi időszakban igyekszem sokkal tudatosabban vásárolni, mint korábban azért sajnos még mindig az a típusú lány vagyok, aki előbb vesz meg egy új cipőt, mint hogy befizetné a számláit. Legfőképp a cipőknek nem tudok ellenállni, abból szinte mindenféle színű és fazonú megtalálható a szekrényemben. Olyan hatvan párra saccolom most a készletemet, aminek nagy részét inkább az elegánsabb cipők teszik ki. Egy lánynak sosem lehet elég cipője.

A megjelenésed mindig makulátlan, és egy gramm felesleg sincs rajtad. Mi a titkod?

A természetes szépség híve vagyok, nem szeretem az erős, harsány színeket sem a sminkemen, sem a ruháimon, sem pedig a körmömön. Sokkal inkább vagyok oda a letisztult, egyszerű dolgokért. Érdekes, de például az ékszerekért sem rajongok túlságosan, egy átlagos hétköznap csak egy szép órával szoktam feldobni a szettemet. Mivel alapvetően nem vagyok egy vékony alkatú lány, így muszáj odafigyelnem arra is, hogy mit eszem. Hetente többször járok PowerPlate edzésre, és futni is, így mostanra már megtapasztaltam, hogy mennyit bírok ledolgozni kínszenvedés nélkül.

Egy éve pedig a szerelem is rád talált, Heilig Tamás személyében. Meglátni, és megszeretni típusú találkozás volt?

Tomi volt a basszusgitáros a zenekaromban, így mondhatni igen. Az első találkozás után még igyekeztem elhessegetni őt a gondolataimból, de hamar rájöttem, hogy ez bizony több mint egy fellángolás. Egy átbeszélgetett éjszaka után végül összejöttünk, és nem sokkal később össze is költöztünk. Persze a munkakapcsolat sem szűnt meg köztünk, sőt annyira jó párost alkotunk együtt, hogy a párom a legújabb dalom, a Fel is út, le is út egyik szerzője is. Most minden annyira tökéletes, és harmonikus. Nálunk semmi sem direkt, ebben a kapcsolatban nem kell taktikázni, egész egyszerűen csak éljük boldogan az életünket.

Nagyon komolynak tűnik ez a szerelem. Hogy látod, Tamás lehet az igazi?

Abszolút, Tomi egy igazi főnyeremény. Azt hiszem, megtaláltam a nagy Ő-t. Mindketten hosszútávra tervezünk a másikkal, és ugyan még nem tartunk ott, de jó tudni, hogy az esküvői terveink is megegyeznek. Mindketten egy vidéki, családias, igazi mulatós lagzira vágyunk, ahol nincsen nagy felhajtás. Persze ezek még csak tervek, egyelőre sodródunk a dolgos mindennapokkal, és igyekszünk a lehető legjobban megélni az ajándékba kapott boldogságot.

Még több sztárért kattints IDE!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!