Stevia - Minden, amit tudni kell róla
A Stevia (sztívia) a leggyakrabban édesítőszerként használt vegyület, biztonságos használatát ma már számos toxikológiai vizsgálat bizonyítja, mivel fogyasztása nem emeli a vércukorszintet, így a cukorbetegek biztonságosan fogyaszthatják. sütésre/főzésre is használható, mivel hőstabil vegyület. Összetétele különböző pH-viszonyok között nem változik, így ideális tejtermékek, joghurtok édesítésére is.
Az édesítőszer: mi az a Stevia?
A ’Stevia rebaudiana Bertoni’ a fészkesvirágzatúak családjába tartozó évelő, szubtrópusi, Paraguayban őshonos növény. A Stevia nemzetségbe tartozó százötvennégy ismert faj közül két édes hajtású van, viszont ez az egyetlen szteviol-glikozidot (a szteviozid metabolitja, diterpén-glikozid-molekula) 8–15%-ban tartalmazó növény. A dél-amerikai őslakosok évszázadok óta ismerik és használják ezt az extrém édes ízt adó növényt, amely 1899-es svájci felfedezőjétől, Moisés Santiago Bertonitól kapta a rendszertani nevét. Gyakran a növényből nyert több mint tízféle szteviol-glikozidot tartalmazó kivonatot is egyszerűen csak szteviozidnak nevezik
A növényből kivont, édes ízért felelős szteviol-glikozidok különösebb lebontás nélkül haladnak át a szervezeten, ezért az energiaértékük rendkívül kicsi. Az elfogyasztott szteviozid nem szívódik fel a bélfalon keresztül, s az emésztőenzimek sem képesek lebontani. Fenilketonúriások biztonságosan fogyaszthatják, mivel a sztívia, illetve a szteviozid nem tartalmaz fenil-alanint.
Kutatási eredmények
Cukorbetegség. A sztívia és a szteviozid fogyasztása nem emeli a vércukorszintet, így a cukorbetegek biztonságosan fogyaszthatják. Néhány dán és brazil kutatócsoport azt is kimutatta, hogy rendszeres fogyasztása 2-es típusú cukorbetegség esetén a vércukorszint szignifikáns csökkenését eredményezi, növeli a szőlőcukor tűrését, enyhíti az inzulinfüggést, szabályozza az inzulinszintet. Más tanulmányok vérnyomáscsökkentő és a hasnyálmirigy működését segítő hatásáról számolnak be, de A- és C-vitamin-, cink-, rutin-, magnézium- és vastartalma sem mellékes.
Azt is kimutatták, hogy a rendszeresen fogyasztott sztívia képes a vércukorszintet szabályozni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy helyettesítheti a hagyományos kezeléseket, de mellettük alkalmazva segíthet a cukorbetegség kontrollálásában.
Magas vérnyomás. Egy kutatás szerint a sztívia (napi háromszor 250 mg szteviozidot egy éven keresztül fogyasztva) segít a magas vérnyomás – az idézett tanulmányban az átlagos vérnyomás 166/102 Hgmm-ről 153/90 Hgmm-re – csökkentésében, miközben a normális vérnyomást változatlanul hagyta, tehát egészségeseknél nem okozott vérnyomáscsökkenést.
Baktérium- és vírusölő hatás. A sztívia gátolja sok káros baktérium és vírus szaporodását, így hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza és szájfertőzés ellen. Japán kutatók igazolták, hogy a sztívia vizes oldata baktériumölő hatású.
A sztívia felhasználása
A sztívia számos módon felhasználható. A szárított vagy nyers leveleiből készített főzet negyvenszer, míg az édes ízéért felelős szteviol-glikozidok kb. 250-szer–300-szor édesebbek a cukornál, ezért – a cukorhoz képest – csekély mennyiség elég belőle.
Ha a napi cukorfelvételt teljes mértékben sztevioziddal helyettesítik, akkor az kb. 430 mg szteviozid elfogyasztásának felel meg, s ebből a vastagbélben 240 mg szőlőcukor keletkezik. Ennek a mennyiségnek kb. 1/3-át a bélbaktériumok lebontják, 1/3 rész kiürül a szervezetből, míg 1/3 rész (80 mg) felszívódik a bélfalon keresztül. Ez a glükózmennyiség napi 0,3 kcal-nak felel meg, ami gyakorlatilag elhanyagolható.
A sztívia, ill. a szteviozid sütésre/főzésre használható, mivel hőstabil vegyület. A szteviozid olvadáspontja 198 C, azonban ezen a hőmérsékleten sem bomlik el vagy barnul meg. Összetétele különböző pH-viszonyok között nem változik, így tejtermékek, illetve savas gyümölcsök (eper, narancs, citrom, ananász) édesítésére is alkalmas.